Először is el kellett hagyni Londont. Ez már nem egy egyszerű dolog. Bejutni még jó volt, mert mondta a kurva, hogy a következő lehetőségnél tarts arra, aztán tartottam arra. Kifelé viszont mindenáron meg akarta nézni az egyik utcát, ami pillanatnyilag le van zárva felújítás miatt. Én még nem láttam ilyen nőt, aki ennyire meg akart nézni egy építkezést.

Elkezdtem követni a terelőút táblát, miközben a hisztis picsa, csak hajtogatta, hogy a fordulj meg ahol lehet. Aztán a terelőút is elfogyott, mi meg már megint a lezárt terület és az idegösszeroppanás szélén álltunk. Főleg én, G nem mert megmukkanni, mert félt, hogy ártatlan áldozata lesz egy rekonstrukciós munkának. Végül valahogy felkeveredtünk az M11-es autópályára, ami már kifelé vezetett.

Itt szeretném megjegyezni, hogy korábban volt egy elméletem, mely szerint a GPS házasságokat fog megmenteni, mert régebben klasszikus veszekedési forrás volt a nők általi térképforgatás (szószerinti forgatás), és navigálás. De nem, az elmélet téves, az "Itt kell lefordulni?" kérdésre továbbra is az a válasz, hogy "Nem tudom." , pedig csak le kéne nézni a térképre. (G: Meg még még az kéne, hogy a GPS megbízható legyen. Mert ugye néha úgy érzi, hogy már lefordultunk, pedig még messze nem, néha meg megzavarodik és teljesen máshová helyez minket, mint ahol vagyunk, mondjuk egy párhuzamos utcára, főleg a városban. Valamint időnként lefagy. Egyébként a GPS használata nálunk már odáig jutott, hogy ott is be kell kapcsolni, ahol ismerjük az utat, és hagyjuk, hogy letereljen minket a valami gázos mellékútra, ahol nem lehet haladni, ahelyett, hogy józanon gondolkodva mennénk amerre köll. Valóban nem alkalmas eszköz a házasságok megmentésére, mert előbb-utóbb kidobódik az ablakon.)

Viszonylag egyszerűen elértünk Sudburybe, sőt útközben Harrieték mellett is elsuhantunk, annak ellenére, hogy ő londoni és korábban is indult kicsivel. Viszont ahogy odaértünk, kiderült, hogy áldozatai lettünk a hülye angol címeknek. Mert kérdem én: Mi a nyűves úristennek kell benne lenni a címbe a legközelebbi város nevének, ha a ház rohadtul nem a legközelebbi városban áll, hanem egy faluban? Pl.: Címünkben ott virít, hogy Bideford, holott egy jól behatárolható faluban, Instowban lakunk.

Ráadásul minősített esettel volt dolgunk, mert se a B&B hotel, ahol megszálltunk, se a hely ahol az esküvő volt, nem volt se faluban, se városban. Tehát a cím úgy nézett ki, hogy Sudbury, Little Waldingfield, Newman's Hall. Jól látható, hogy egyáltalán nem részhalmazai egymásnak, inkább csak közel vannak egymáshoz. Egyébként nyilvánvalóan egy ilyen Newman's seggeluka nincs rajta a térképünkün. Miután nem találtuk, megkérdeztünk valakit, aki megsúgta, hogy vagy 3 mérföldet kell még autókáznunk, aztán még telefonos segítséget is igénybe kellett vennünk, mert úgy volt, hogy ötkor kezdődik az esküvő és már jócskán háromnegyed volt, meg a GPS akkuja is jelezte, hogy a munkaideje lejárt. De ebben a pillanatban el is suhantunk a hely mellett, szóval a proléma megoldódott.

A szervezetlenség egyébként egészen hajmeresztő volt. A program szerint pénteken volt a hivatalos, polgári esküvő, szombaton meg a fene tudja milyen, mert nem egyházi volt, hanem a kertben egy barát által levezetett izé.

A meghirdetett időpontban gyakorlatilag a létszám úgy nézett ki a tetthelyen, hogy G, én, kutya, meg két üvöltő gyerek. Az Ájvántmájmámi kezdetű nótát csak akkor lehet lelőni, ha megfelelő időben (azonnal) közbeavatkozik az ember és talál nekik valami sokkal érdekesebben, mint a vonyítás. Jelen esetben szerencsénk volt, mert találtam egy csomó szamócát. Ezzel elvoltak egy darabig, mígnem Mimi egy jól időzített pillantaban el nem engedte a kondenzvizet. Szerencsére szoknyában volt, így csak a bugyit kellett lekapni róla és máris működött tovább. Meg persze imádkozni, hogy ne kezdjen vetkőzni. Már az is kisebb csoda volt, hogy a lepisilt szandált hagyta, hogy visszaszereljem a lábára.

Persze rövidesen kitalálta, hogy neki kakilni is kell. De Ned beelőzött a WC-nél, miközben Miminek már keresztbeálltak a szemei. Amíg G Ned seggének tisztogatásával volt elfoglalva, Mimi felmászott a trónra, majd be is huppant, hogy a térdei közt voltak a fülei. Ennek hatására az ihlet elmúlt, meg amúgy is ez a WC rossz, ő itt nem. Ennyiben maradt a projekt, de az azért érezhető volt, hogy lesz még folytatás. Naná, tíz per múva az anyja talált rá, ahogy éppen a gyep közepén guggol és nyomja. Kicsit kiakadt rajta. Ned még gyorsan elesett és összevérezte a szép ruháját, és akkor még nem kezdődött el az esküvő.

A feledatom az volt, hogy csináljak pár képet. Nem tudom, hogy kinek mennyit mond, de a terem egy régi (Tudor korabeli) pajta. Ablak csak kevés és kicsi, világítás meg halovány, plafon (tudom, mennyezet) nincs, csak a tető, de az meg nagyjából fekete. A fényképezésnek meg már a nevében is benne van, hogy rohadtul kell hozzá fény. Valahogy azért csak megoldódott ez is, szerencsére nem volt hosszú, és mikor vége lett, felkapcsolták a villanyt is, hogy jobban érezzem magam. Este meg viszonylag szűk körben tartottak egy vacsorát, ami viszont máshol volt, így át kellett autózni. Ehhez persze hat helyett csak két taxit hívtak, úgyhogy Harriet gyorsan kipakoltatta velünk a Golfból a fontos dolgokat, mert azzal mentek. A mai napig nem értem, hogy miért nem a közvetlenül mellette parkoló Audival, amikor mindig azzal közlekednek, ráadásul nem kellett volna pakolászni. Mondjuk lehet, hogy azért, mert annak a csomagtartójában rendeztek be kutyaólat. Lett is másnapra megfelelően büdös a kocsiban. Egyrészt ugye Sungoo szájszaga jelentős, másrészt talált egy döglött szarkát, amit dezodornak használt, harmadrészt meg estére nyitva hagyták a kocsi ablakát, amin bevert az eső. A bőr ülésekre.

Szóval mindenki elhúzott, mi meg ott maradtunk a három gyerekkel, a még nem kastély, már nem udvarházban, hogy altassuk el őket, amíg megy a buli. Nem szeretnék kérkedni, de simán ment.. Végül G még a konyhába is bejutott, és a pizzát is megsütötte, ami a mi vacsoránkat képezte, ami fontos harci cselekedet volt, mert alacsony vércukorszinttel különösen elviselhetetlen vagyok.