Akkor a szar szóvicc kipipálva. Hétfőn egy órával korábban kellett bemennem az irodába, mert az volt a terv, hogy Londonba viszek néhány széket. Mondjuk úgy 120 darabot. Persze mint az közismert, hétfőn Angliát lekapcsolták. Nem éri meg nekik fenntartani hóbiztos berendezéseket, hóekéket, csak azért, mert húszévente esik hó. És az is elolvad hipp-hopp. Inkább nem tartják meg a havas napokat. Szóval 4 órás dugókra lehetett számítani több helyen is az országban, úgyhogy el sem indultam.
Itt is szálingózott, bosszankodtam is, hogy ülök az irodában, kint meg esik a hó, ahelyett, hogy fotóznék. Közben G küldött egy üzenetet, hogy csomagom jött. Jipííí, fényképező! Kezdett elmúlni a rosszérzés. Este feltöltöttem az akkut, beállítgattam a dolgokat, gondoltam majd kedden kipróbálom munkába menet.
Kedden reggel aztán elkezdődött a havazás. Reggeli helyett futottam egy kört a fényképezővel, lőttem néhány képet, aztán beálltam a buszmegállóba. Mondjuk nem jött semmi, csak néhány töketlen automataváltós kocsikkal. Csak úgy pörögtek a kerekek. Meg néhány Land Rover tulajdonos, önelégült pofával, na, gyerekek, ezért kell összkerekes kocsi, értitek már!? Persze mindegyiken nyárigumi. Busz meg egy szál se. Felhívtam Adriant, hogy késni fogok, aki fel is vette a telefont, hangos Yo-yo-yo kiáltással, és cégvezetőhöz méltó határozottsággal oldotta meg a problémát, mondhatni vágta át a gordiuszi csomót: legyen a mai nap szünnap, úgyis hó van. Mehettem fotózni az új fényképezővel.
Utolsó kommentek