Már hetek óta tervezgettük, hogy elmegyünk kirándulni. Ehhez az kellett, hogy ne essen az eső szombaton. Bármelyik szombaton. Persze az összes szombaton esett az eső, vasárnap viszont nem megy arra busz reggel, amerre menni akartunk. Most se volt tökéletes időjárás, de legalább nem esett, és Angi felajánlotta, hogy elvisz kocsival, így aztán könnyebben indultunk neki. Buck's Mills tipikus tengerparti falu errefelé. Hasonlít a fekvése Clovelly-éhez, és nincs is messze tőle. Ez a fekvés egy kicsit agyamentnek tűnik, mert mindkettő egy marha meredek és keskeny völgyben van. Persze ha az ember végignéz a tengerparton, rájön, hogy kilométerek százain keresztül függőleges sziklák alkotják a partot, és csak helyenként lehet lejutni a vízhez, ahol egy-egy patak utat vágott. Ezek azok a meredek és keskeny völgyek.
Ezek a falvak egyrészt halászatból, másrészt meglepő módon mészégetésből éltek. Hogy ehhez miért kellett tengerpart, azt nem tudom pontosan, vagyis csak gyanítom, hogy a szállítás miatt. (Jut eszembe, volt egy szép török kivégzési módszer, mikor a bűnöst zsákba rakták némi égetett mész kíséretében, aztán vízbe dobták. Kreatív módszer, másként nem tudták megoldani, hogy megégessék és vízbe is fojtsák.)
Szóval a régi mészégető boksa mellett a meredek ösvényen lemásztunk a partra, ahol a dolgos népek a parti sziklába vágtak egy keskeny kijárót, ahol partra tudták húzni a csónakokat. Volt valaha egy móló is, de már csak a romjai vannak meg. Természetesen a patak itt is egy vízeséssel érkezik a tengerbe, pontosabban a köves partra, ahol eltűnik a víz a kövek között.
A partról visszamásztunk a faluba és megkerestük a Coastal path nevezetű turistautat. A nevéhez méltóan a parton megy végig, dombra fel, völgybe le. Ugyan Cornwall csücskében indul és végigmegy Skócia északi részéig, mi nem voltunk ennyire ambiciózusak, csak Appledore-ig akartunk eljutni. Az út eleje elég meredek volt, a tengertől fel kellett mászni 150 méter magasra, aztán le. Aztán fel, aztán le, aztán... Fújt a szél, de azért vettük le szépen a pulcsikat. Később lankásabbra váltott, viszont megjelent az elmúlt hetek időjárásának eredménye: a sár. Sárból csak az első száz méter kellemetlen, utána már mindegy.
Nyugodt tempóban elértünk Westward Ho!-ig. Tudtuk, hogy közeledünk, mert egyre több volt a piperebakancsos kiránduló. Westward Ho! egy nyaralóhely, célirányosan így épült, és nem helyesírási hiba, tényleg ez a neve és így is írják, amivel rögtön megnyerte "az egyetlen település, aminek felkiáltójel van a nevében" címet. Meg úgy tűnik, hogy a "beach hut főváros" címért is bátran indulhatna. Ezek a kis színes bungallók valami "nyaraló lightként" értelmezhetők és szerintem minden magyar szívéhez közel állnak. Olyan hétvégi telek hangulatuk van. Westward Ho!-ban eldöntöttük, hogy Appledore tényleg nincs messze, elgyalogolunk odáig. Tényleg nem volt messze, csak az ösvény, - ami parti - a parton ment, úgy meg azért elég hosszú volt. Közben feltámadt a szél is, ami addig se volt lengedező zefír, és elkezdett esni az eső. Vagy lehet, hogy az elején nem is eső volt, csak a tengeri permet, mindenesetre vitte a szél. Aztán határozottan esőre váltott, így Appledore-ba már a csinos esőkabátjainkban értünk be. Akartunk inni egy sört, amíg a buszra vártunk, de akkora tömeg volt a kocsmában, hogy hagytuk a fenébe, inkább a buszmegállóban vártunk. Kicsit idegesítő, hogy kb. 500 méterre voltunk légvonalban a házunktól, láttuk is a megállóból, de csak 20 perc buszozással tudtuk elérni.
Mindenesetre mikor hazaértünk, vettem egy adag sört, amiből egyet-egyet gyorsan legurítottunk, majd nekiálltunk a sáros cipők letakarításának. Nekem volt bakancsom, azzal nem volt gond, de G cipőjéről csak a nagyját - egy fél centi vastag kéreget - piszkáltam le, aztán a nadrágjainkkal együtt ment a mosógépbe.
Egyébként ez volt az útvonalunk, ha valakit érdekel. (Google Earthben nyílik meg)
Utolsó kommentek