Tegnap meghozták a gombakomposzt második adagját. Ott tébláboltam, amíg a fickó lerakta, mikor arra jött Ruth, a füvesember (Chris) felesége. Beszélgettünk egy kicsit és szóba került, hogy pénteken meg Rosemoorba, ahol önkéntes könyvtárosként dolgozik hetente egyszer, vagy kétszer. Már korábban is mondta, hogy szívesen elvisz minket, meg be is tud vinni ingyen, ami nagyon szép szokás. Most is mondta, hogy menjünk vele, én meg le is csaptam rá, így megbeszéltük, hogy délelőtt felvesz minket.
Persze G egyből mondta, hogy pénteken hozzák a fügefát, amit rendelt Harriet, meg mindenféle csoda dolgot (halvér, halcsont, csodakomposzt), ami majd gyorsan növeszti a növényeket, amiket jövő héten ültetünk.
Ma reggel felhívtuk a szállítókat, hogy mégis mikor jönnek. Mid morning. Informatív. Vártunk, vártunk, de nem jöttek, úgyhogy felhívtuk Ruth-ot, hogy nem tudunk vele menni, mert várjuk a fügefát. Aztán csak meghozták tizenegykor, és egy fél óra múlva felhívott Ruth, hogy még csak most indul, megjött-e a cucc. Szóval mégis mentünk ingyen kertet nézni.
Rosemoor tulajdonképpen egy nagy botanikuskert, rengeteg nyírt sövénnyel, meg nem nyír erdővel, sok virággal, meg minden ilyesmivel, ami kell.
Ahogy elkezdtünk sétálni, egyből elkezdett esni az eső, de hát ezt már egészen megszoktuk. Szerencsére nem tartott sokáig. Négyig kóvályogtunk, akkor indult vissza Ruth. Mit mondjak, szép volt. Arra viszont nem számítottam, hogy valaha látok pincebogár szobrot. G szerint tatu-goló-tatu, ahogy óvodában elnevezték. A név egyébként találó, bár én sokáig azt hittem, hogy tatugoló tatu.