Tonyval küldetést teljesítettünk csütörtökön, illetve pénteken. Ezek a kis missziók mindig azzal járnak, hogy rohadt sokat autókázunk. A teljes turnéval csak részeredményeket értünk el.
Csütörtök reggel hétkor vett fel. Furgonnal mentünk, mert hozni, vinni, felszerelni kellett mindenfélét. Persze Adrian még szerdán gondosan eltörte a baloldali visszapillantót, pontosabban csak a műanyagot, ami annyit jelentett, hogy csak akkor lehetett bármi érdekeset látni benne a kocsi oldalán kívül, ha az ember ráhasalt a kormányra és úgy sandított balra. Ez annyira nem kellemes, mert egy furgonban nincs olyan, hogy kinézek balra, vagy egy kicsikét hátra, mert csak Tony fog visszavigyorogni. És ne felejtsük el, hogy a kormány rossz oldalon van. Szóval hétkor elindultunk Halifax irányába, hogy felvegyük a gyártónál azokat a székeket, illetve elválasztó izéket, amiket Londonba kell majd vinni. Persze éppen ebédszünetet tartottak, úgyhogy fél órát csak néztünk ki a kocsiból, aztán bepakoltunk.
Innen Leedsbe mentünk, ahol ki kellett cserélni egy darab széket, ami eltört. Nem tudom hogy csinálták, de a szék légrugós oszlopa egyszerűen átszakadt a szék lábán, vagyis az ötágú kerekes részen. Hízott kolléga lehet.
Ezzel az első pontot ki is pipáltuk a "to do" listánkon és délnek fordultunk, London felé. Némi kis váltott gázpedáltaposás után este hétre oda is értünk. Jellemző módon nekem jutott a Londonban keverés. Itt jött ki igazán, hogy milyen jó tükör nélkül vezetni egy ekkora dögöt. Mondjuk az autópálya se rossz, mert minden kamion megelőzése egy élmény. Amikor vissza akar térni az ember a sávba, akkor hasal a kormányon, hogy lásson valamit a tükörben, mert azért nem személyautó, hogy csak úgy ide-oda cikkcakkozik vele az ember. Na, és ott a kormányon hasalva éri el azt az örvényt, amit a kamion kelt. Remek érzés, mikor megindul jobbra az egész szar, minden figyelmeztetés nélkül. Mikor először vezettem, azt hittem összeszarom magam.
Londonban már nem tudtunk semmit intézni, de 12 óra utazás után nem is volt nagyon kedvünk. Helyette elmentünk vacsorázni.
Pénteken az olimpiai falu egyik ideiglenesen felhúzott irodájába mentünk. Kipakoltam az előző nap felvett elválasztókat. Mire kész lettem, előkerült Tony is, és közölte a rossz hírt, hogy Adrian teljesen rosszat rendelt, rakhatom vissza. Öröm bódottá!
Következő helyszín még mindig az olimpiai falu, de egy másik hasonló iroda. Itt is elválasztókat kellett felszerelni. Nehezek, mint a dög és körbe kellett mindet cipelni, meg aztán fel a másodikra, közben az eszeveszett tempóban betonózó lengyeleket kerülgetni. De tényleg, csak lengyelek voltak, és úgy dolgoztak, mint egy gyorsított felvétel. Nem tudom mennyivel fizetnek itt többet, mint otthon, de építőmunkást ilyen sebességen dolgozni még nem láttam.
Volt még egy feladat, egy harmadik irodában fel kellett volna szerelni valami fali tartót, amit képzett kollégánk "Razza" felcsavarozott a gipszkartonra, de meglepő mődon kiszakadt. Adrian dizájnolt egy fasza kis rendszert mindenféle lécekből, de a megrendelő elhajtott, hogy leszünk szívesek normálisan megcsinálni. Ehhez viszont nem volt semmink, szóval ez se jött össze, de így legalább hatra hazaérünk.
Hogy merre jártunk, az megtekintehető itt, Google Earth segítségével:
Utolsó kommentek