Ez itt a cégvezetés. A képen Tony (director!) ül és üzleti ügyben telefonál, miközben Adrian (cégtulajdonos) üti, így segítve a kommunkációt. A cég mottója egyébként a "Work can be fun", és ehhez tartja is magát Adrian. Abszurd és szürreális mikor halál komolyan tárgyal telefonon, közben hangosan fingik. Kíváncsi lennék mennyi hallatszik be a telefonba.
(A képek a céges fényképezővel készültek, azért ilyen szépek)
11 éve, hogy összetalálkoztunk az ajtóban. Akkor még nem sejtettem, de hát a folytatást meg úgyis mindenki tudja. : )
Csak mielőtt még valaki aggódna, pénteken, második próbálkozásra sikerült résztvennünk a Simon Yates féle előadáson. Jó volt. De nem is erről akarok írni, hanem arról, hogy este, mikor hazaértem, láttam, hogy a strandon valami nagyobb hajó fényei világítanak, de persze látni nem lehetett, mert már sötét volt. Ma viszont elvonultam megtekinteni.
Megint belenéztem a statisztikába. Remek! Egyrészt feldobja az embert, a látogatottság, másrészt az, hogy abból a 10 emberből jelentős százalék tök véletlenül keveredett ide, és rohadtul nem azt találta, amire számított. De hát azé a blog, aki megtalálja, ki kell szolgálni az igényeket! Ehavi keresőkifejezések, meg amiről én úgy gondolom, hogy segítségnyújtás:
lapitott+tengeri: Javasolnám a kukoricalepény keresőkifejezést!
telefonfeltölt: töltő bedug, vagy kártya megvesz, hátulj lekapar, kód bepötyög.
"gumicsizmát+húztunk": Gratulálok! Várom azt az embert, aki képes Google keresőkifejezésben üzenetet küldeni nekem. Kitalálok valami jutalmat. Komolyan!
Wickedszti: Írj egy mailt, megadom az elérhetőségét.
Tintagel+posta+építette: Egészítsem ki a mondatot? Kőműves. Passz! XIV. századi épület, a franc se emlékszik rá.
sungoo+gps: Volt ilyen projekt. Képek a Picasan.
sungoo: Itt csak a kutyáról találsz bármit is, eltekintve az előző közszolgálati bejegyzésemtől.
Kalózhajó+képek: Ne hidd el, mind játszótér.
"team+building": Értsd: bebaszás.
Kálciumkarbonáttá: Midőn az szén-dioxid meglelé, bizony azzá!
Turistáskodás: Gyakorold sokat, mert jó!
botmixer+összerakás: Baszki figyeltél volna, mikor szétszedted! RTFM probléma.
döglött+f: Kapcsold ki a spam szűrőt, perceken belül kapsz megoldási javaslatokat!
Hétvégén téli álmot aludtam, csak annyi időre keltem fel, míg csináltam egy fényképet, azt is csak az ablakból. Természetesen hétvégente esik az eső.
Szerdán bérelt a cég nekem egy kocsit. Szép nagy, fehér Merci. Mercedes Sprinter. Este, mikor hazamentem azt se tudtam hol tudok leparkolni vele egy ilyen kicsi faluban. Végül találtam helyet, bár egy kicsit kilógott, de gondoltam reggel hétig csak nem zavar senkit, akkor úgyis el kell indulnom, hogy a kocsiban lévő két raklapnyi szőnyeget, linót, miegymást leszállítsam Tauntonba.
Pénteken úgy alakult a napom, hogy vissza kellett vinni a Merdzsót. Én vezettem a furgont, Tony meg jött a saját kocsijával, hogy utána elvigyen valami emberlakta területre. Megkértem, hogy vigyen G munkahelyére, úgyis megyünk a hegymászós előadásra. G-vel besétáltunk a városba, ettünk valamit, és próbáltunk annyit sétálgatni hogy elüssük az időt, amiből volt jó sok. Meg szélből is hidegből is, úgyhogy hétkor elmentünk a színházba, ahol gyanúsan kiöltözött öreglányok ténferegtek, és gyanús ismertetőket osztogattak. Megnéztük a jegyet, az volt rajta, hogy Nov. 28. Mehettünk haza, mert egy hetet azért nem tudtunk volna a városban sétálgatni.
Egyszer egyébként eljátszottunk már ilyesmit. Akkor egy nappal korábban mentünk színházba, de akkor simán beengedtek a jeggyel, csak furcsa volt, hogy a helyünkön ülnek. De végülis a jegyszedő néni nem bonyolította túl a helyzetet. Van hely, meg akarják nézni? Ezért láttuk kétszer a Rómeó és Júliát az Új Színházban. Egyébként ajánlom mindenkinek, mert jó a rendezés.
Régen jártam gyomlálni Huish Moorba, most meg Huish Moorból jár le hozzánk Angie. Na, nem gyomlálni, vagy ilyesmi, hanem németet gyakorolni G-vel. Gyerekkorában Svájcban nevelkedett, onnan tud németül és most eszébe jutott, hogy nem kellene elfelejteni, így kirakott egy hirdetést a bolt hirdetőtáblájára, G meg felhívta, mert - beszarsz - felismerte a telefonszámot. Szóval azóta is hetente egyszer németül teáznak. Na, mindegy, csak azért mesélem ezt, mert kevéssé lenne másképp értelme annak, hogy miért is hozott nekünk egy fácánt. Szóval ezért, meg azért, mert jár hajtani és kap fácánt cserébe, tehát van neki.
Szombaton reggel csak beadta és ment is. G meg elhelyezte az asztalon és mi is mentünk, hogy elköltsük egy heti fizetését. Először is vettünk jegyet a színházban egy hegymászó, Simon Yates előadására, aztán körülnéztünk a boltokban, hogy milyen kabátot lehetne venni nekem, mert a régi attól tartok, hogy szétesik rövidesen. Joga van hozzá, már 6 éve nyúzom. Eddig nem volt semmi baja. (Reklám: Sandstone) Találtunk sokfélét. Volt 250 fontért jó, meg 40-ért jó szar. Amikor az utóbbit felpróbáltam, és villámgyorsan le is vettem, ment a srác a filcért, hogy átírja 30-ra az árát. A cimke szerint 70-ről indult. Aztán mikor már feladtam, akkor találtunk egy viszonylag elfogadható árut, azt gyorsan megvettük. Meg közben G-nek becsúszott egy cipő, mert ő meg azzal a problémával küzdött, hogy a cipője készült szétesni, meg a talpa is olyan vékonyra kopott, mintha nem is lenne. (Negatív reklám: Scholl, és nem hat év, hanem fél alatt produkálta.)
Így, hogy szépen el is költöttük a heti fizut, felültünk a buszra, hogy hazamenjünk szétcincálni a fácánunkat. Ezt a feladatot magamra vállaltam, mert G erején felül teljesített azzal is, hogy a döglött madarat bevitte, nem mintha az a városi műkörmös alkat lenne, de a madarak szerinte koszosak, méghozzá baktériumosan. (A macskák is baktériumosan koszosak, a kutyák csak porosan koszosak.) Így aztán nekiálltam levenni a madárról a tolldzsekit. Nem csináltam még ilyet, de egész könnyen ment. A házban egyébként egyetlen normális kés sincsen, így egy svájci bicskával hajtottam végre a műtétet. Végül az eredmény sült fácán lett áfonyával, de az már G műve volt, mert a tetemet átadtam feldolgozásra. Igen finom volt.
Csatlakoztam a netre. Mobil internet, XXI. század. Ugy suhannak a bitek a levegőben, hogy szine már plazma van köztem és a legközelebbi adótorony közt. Komolyan, másodpercenként nem lehet könnyű 80-100 kbitet átpréselni a toronyig, pláne ma, ilyen szélben. Még jó, hogy már az eső nem esik, mi lenne akkor?!
Lényeg az, hogy elhatároztam, hogy a Született feleségek mai epizódja helyett végre írok valamit. Mire sikerült belépnem, leginkább azt szerettem volna írni, hogy a Three meg*******ja a ***** anyját. (Three: mobil "szolgáltató")
Ja, a Született feleségek adott epizódját immáron harmadszorra nézi G, bár állítja, hogy mindig csak az elejét látta. Ezzel kapcsoltban érdekes, hogy van egy rakat TV csatorna, amiből van +1-es verzió. Ez azt jelenti, hogy ugyanaz megy rajta, csak egy óra csúszással. Egyébként remek megoldás családi viták feloldására.
Na, írjak a dolgos hétköznapokról, mi? Írok, ezt követeli mind a három olvasónk. G már megírta a magáét, nincs mit cifrázni rajta, ez megy minden nap. Egyébként közben kiderült, hogy az én cégem csinálta az ő cégének az iroda berendezését. Ami annyiban érdekes, hogy rendeltek még 25 íróasztalt, ami némi reménnyel tölt el minket, hogy lesz még munka a Pressplay-nél egy darabig, ha már így bővítik a kapacitást.
Nálunk az irodában a sorsom teljesül be, olvasgatom az internetet. Mondjuk korábbi munkahelyeimen nagyrészét már kiolvastam, de szerencsére minden nap írnak valami újat. Nagy néha csinálni is kell valamit, ami 90%-ban nem rajzolgatás, bár az Arcon nevű csodaszoftver mellé már felpakoltam egy AutoCAD-et is. Na, nem invesztált a cég, inkább mint egy rendes magyar, rábólintottak, hogy mehet a tört verzió. Eddig ennyit sikerült változtatnom ezen az országon, meg annyit tanultak el tőlem, hogy "ó, bazmeg". Egyébiránt nem megy nekik a nyelvtanulás. A nevem kiejtésébe is csúnyán belebuktak, Kermit lett belőle. Egyszer a kínaiak kerültek szóba, meg az, hogy voltam Kínában. Kérdezték, hogy tudok-e kínaiul. Gondoltam, azt az egy mondatot, amit tudok megtanítom nekik. Mondom, Wo shi enguo ren. I am English. Lucy rám néz enyhén felháborodva, nem is vagy angol! És ilyenkor szokott jönni az az egy szó, amit viszont megtanultak.
A néha valamit csinálás, az gyakorlatilag bármi. Volt már kétszer, hogy bútort szállítottunk, szereltünk Tonyval, aki a manager. Az ország ugyan nem tartozik a baromi nagyok közé világviszonylatban, de ez nem is jelenti azt, hogy ilyen leszaladok Debrecenbe jellegű lenne, hiába van mindenhol háromsávos autópálya. (Legalább az szélessávú). úgyhogy egy ilyen Birmingham, Manchester, Leeds, Hull, London, Bideford kör, az két hosszú nap, ami pihenésképpen meg van tűzdelve némi bútorpakolással, esetleg szereléssel. Elég sok megrendelés futott egyszerre, szóval a két szerelő páros, akik egy-egy furgonnal rohangálnak, nem bírta, ezért kellett nekünk és egy bérfurgonnak beugranunk. Egyébként a furgon jelen esetben egy Mercedes. Szerintem ez a legnagyobb Merdzsó, amit "B" kategóriás jogsival vezetni lehet. Volt alkalmam rá, nem jó. Egyrészt a gázpedál katasztrófális, az ember talpa alatt van, és gyakorlatilag lefelé kell nyomni. Ez padlógáznál nem baj, csak hát ritkán nyom az ember akkora gázt. A másik, hogy üresen azért nem nehéz a járgány, viszont bazi nagy. Szóval olyan vezetni, hogy néha késztetést éreztem, hogy hátrakiáltsak, hogy vonják be a tatvitorlát. 80 mph felett igazi az élmény. Például olyan tudományos felfedezésekre vezetett rá a gép, hogy a kamionok legbrutálisabb örvénye nem mögöttük van, hanem előttük. Előzésnél már azt figyeltem a tükörben, hogy hol a segge, hogy visszamenjek a sávomba, aztán csak azt vettem észre, hogy valami oldalbarúgja a kocsit és már erősen a csík és a szalagkorlát közt autókázunk. Végig próbáltam úgy menni, hogy arra gondoljak, hogy hosszú, hosszú, hosszú. Ennek ellenére, mikor már majdnem otthon voltunk, az utolsó körforgalomban majdnem sikerült lezúzni a belső íven surranó BMW-t. De hát minek kekeckedik egy Mercivel? Meg egy másik faszira is a frászt hoztam. Mert hogy a hosszúság van, megy is rendesen, de felfelé azért nem húz, aztán szegényem úgy vélte, hogy besoroláskor az intim zónájában volt a lökhárító. Nem mértem, de szerintem volt ott még vagy fél méter.
Van még egyéb remek szórakozás is, mint a padlófestés. Appledore-ban épült egy halfeldolgozó üzem, ahol az öltözőket és a padlót is mi csináltuk, viszont a munkaerőhiány miatt mindenki beállt kulimunkát végezni. Még Adrian is, a cég tulajdonosa. Első megmozdulásaként végigvágta a frissen lerakott linót. Közben Tony és én az üzemcsarnok padlóját festettük divatos szürkére. Műszaki átadás előtti nap volt, gondolom sokaknak irmerős milyen az. Például ahogy elkészültünk, valaki kipróbálta az automata kaput. A szél meg azt, hogy mennyi homokot tud behozni. Mivel a folyamatban levő egyéb munkák miatt csak két nap alatt tudtuk megcsinálni, eléggé patchwork jellege lett, meg amúgy is illik az ilyesmit ket rétegben csinálni, erősen lehetett számítani rá, hogy lesz még egy ilyen szipuzós napom, de nem. Egy arra őgyelgő unatkozó munkás megcsinálta!
Van néha estébe nyúló asztalszerelés, furgonnyi csomagolóanyag kipakolása, székek összerakása, egy-egy iroda újra felmérése, miután a 3D modellre nézve Adriannak az az érzése van, hogy ezt ő rosszul mérte fel, mert biztos, hogy nem ekkora.
A leggyakoribb munka azonban a kávé őzés. Ez folyamatos program, és folyamatos viták tárgya, hogy ki főzze a következő kört. Adrian általában próbálja kihúzni magát belőle, hivatkozva egy tavaly előtti kávéfőzésére, de leginkább szerencsejátékkal akarja eldönteni. Mindenki elővesz három érmét, tetszőleges mennyiséget az öklébe szorít, és felemeli a kezét, aztán mindenki tippel, hogy összesen hány érme van a kezekben. Aki eltalálja, az kiesik a körből. Aki utolsónak marad, az csinál kávét. Szerintem Adrian csak azért issza, hogy játszhasson. Rá egyébként jellemző, hogy nem veszi túl komolyan a dolgokat. A cégautókon mindegyiken ott a felirat: "Work can be fun!" A munka is ennek szellemében megy. Jó a hangulat. Mindennapos, az, hogy komoly arccal, komoly hangon telefonon tárgyal valakivel, közben pedig egy akkorát fingik, hogy az ablakok kiesnek. A telefon lerakása utáni első mondat általában a What a bitch/asshole. Meg is jegyezte múltkor, hogy "We hate our costumers very much!"
Tony egy kicsit visszafogottabb, ő az akin a poénok csattannak, de azért nem kell félteni. Ő az, akinek focizás közben kirúgták a fél fogsorát. Otthon ugyan hordja a műfogsorát, de az irodában nem, mert azt mondta, hogy nem tud vele rendesen beszélni. Szerintem nélküle se.
Lucy a könyvelő, irodavezető. Mikor Kermit lett belőlem, önként bevállalta a Miss Piggyt. Mit mondjak, van benne valami. Adriant régóta ismeri, eszerint viselkednek is. Adrian folyamatosan célzásokat tesz arra, hogy dugjanak, Lucy meg elviseli ezeket. Nem tudom, lehet célzásnak mondani azt, hogy gyere Lucy, menjünk be a tárgyalóba, húzzuk le a reluxát! Reluxáról jut eszembe: azt is szereltünk múltkor Tonyval. Már pakoltunk al, mikor levágta a felesleget a felhúzó zsinórból, így aztán szét kellett szednem az egészet, és újra madzagozni, mert nem lehetett leengedni teljesen a szükségesnél húsz centivel rövidebb zsinór miatt. Mondjuk Tony szokta értékelni, hogy gyorsreagálású erőként az ilyen problémákat pikk-pakk megoldom. Meg is kaptam tőle a Beast of Budapest címet.
G: Kaptam egy ideiglenes munkát a Pressplaynél, ahol a "Bits and Pieces"-nek leadott rendeléseket viszem be a gépbe, és ellenőrzöm a pénzügyi teljesítésüket. Aki nem tudná, ez az a cég, akinél kristályhóembert, életnagyságú birkaszobrot, csodaszép puzzle-öket és izléses kerámiabékát lehet vásárolni, egyszóval mindent, amire egy brit háztartásban szükség lehet. Még nem késő megrendelni a karácsonyi ajándékokat október közepén! Rendeljetek most, lepjétek meg szeretteiteket szebbnél szebb ajándékokkal!
A munka elég dögunalom, de ezt néha feldobják a megrendelésekhez csatolt szívhezszóló levelek. Ezek célja többnyire, hogy az expressz kiszállítási költség helyett inkább a érzelmi ráhatással gyorsítsák meg a kiszállítást. "Pistike a jövő héten lesz x éves, nem tudja elképzelni a születésnapját a zenedoboz nélkül, kérem, gyorsan postázzák!" Aztán van, aki továbbmegy: "Két hét múlva kivándorlunk Ausztráliába, kérem, még az előtt küldjék ki az életnagyságú birkaszobrot!" Gondolom viszik magukkal.
Más kérdés, hogy ezzel pont annyira mennek, mint azok, akik kicsengetik a Ł4-t az expressz kiszállításért, mert az expressz és nem-expressz megrendelések ugyanabban a dobozban landolnak :)
A vásárlóközönség egyértelműen 70 és a halál között van.
Ami durva, hogy olyan emberekkel végzem együtt ezt a rendkívül összetett munkát, akik korábban komoly pozíciót töltöttek be, de a banki válság miatt elbocsátották őket az elmúlt hónapokban.
Utolsó kommentek