Szerdán bérelt a cég nekem egy kocsit. Szép nagy, fehér Merci. Mercedes Sprinter. Este, mikor hazamentem azt se tudtam hol tudok leparkolni vele egy ilyen kicsi faluban. Végül találtam helyet, bár egy kicsit kilógott, de gondoltam reggel hétig csak nem zavar senkit, akkor úgyis el kell indulnom, hogy a kocsiban lévő két raklapnyi szőnyeget, linót, miegymást leszállítsam Tauntonba.
Pénteken úgy alakult a napom, hogy vissza kellett vinni a Merdzsót. Én vezettem a furgont, Tony meg jött a saját kocsijával, hogy utána elvigyen valami emberlakta területre. Megkértem, hogy vigyen G munkahelyére, úgyis megyünk a hegymászós előadásra. G-vel besétáltunk a városba, ettünk valamit, és próbáltunk annyit sétálgatni hogy elüssük az időt, amiből volt jó sok. Meg szélből is hidegből is, úgyhogy hétkor elmentünk a színházba, ahol gyanúsan kiöltözött öreglányok ténferegtek, és gyanús ismertetőket osztogattak. Megnéztük a jegyet, az volt rajta, hogy Nov. 28. Mehettünk haza, mert egy hetet azért nem tudtunk volna a városban sétálgatni.
Egyszer egyébként eljátszottunk már ilyesmit. Akkor egy nappal korábban mentünk színházba, de akkor simán beengedtek a jeggyel, csak furcsa volt, hogy a helyünkön ülnek. De végülis a jegyszedő néni nem bonyolította túl a helyzetet. Van hely, meg akarják nézni? Ezért láttuk kétszer a Rómeó és Júliát az Új Színházban. Egyébként ajánlom mindenkinek, mert jó a rendezés.
Utolsó kommentek