Csatlakoztam a netre. Mobil internet, XXI. század. Ugy suhannak a bitek a levegőben, hogy szine már plazma van köztem és a legközelebbi adótorony közt. Komolyan, másodpercenként nem lehet könnyű 80-100 kbitet átpréselni a toronyig, pláne ma, ilyen szélben. Még jó, hogy már az eső nem esik, mi lenne akkor?!

Lényeg az, hogy elhatároztam, hogy a Született feleségek mai epizódja helyett végre írok valamit. Mire sikerült belépnem, leginkább azt szerettem volna írni, hogy a Three meg*******ja a ***** anyját. (Three: mobil "szolgáltató")

 Ja, a Született feleségek adott epizódját immáron harmadszorra nézi G, bár állítja, hogy mindig csak az elejét látta. Ezzel kapcsoltban érdekes, hogy van egy rakat TV csatorna, amiből van +1-es verzió. Ez azt jelenti, hogy ugyanaz megy rajta, csak egy óra csúszással. Egyébként remek megoldás családi viták feloldására.

Na, írjak a dolgos hétköznapokról, mi? Írok, ezt követeli mind a három olvasónk. G már megírta a magáét, nincs mit cifrázni rajta, ez megy minden nap. Egyébként közben kiderült, hogy az én cégem csinálta az ő cégének az iroda berendezését. Ami annyiban érdekes, hogy rendeltek még 25 íróasztalt, ami némi reménnyel tölt el minket, hogy lesz még munka a Pressplay-nél egy darabig, ha már így bővítik a kapacitást.

Nálunk az irodában a sorsom teljesül be, olvasgatom az internetet. Mondjuk korábbi munkahelyeimen nagyrészét már kiolvastam, de szerencsére minden nap írnak valami újat. Nagy néha csinálni is kell valamit, ami 90%-ban nem rajzolgatás, bár az Arcon nevű csodaszoftver mellé már felpakoltam egy AutoCAD-et is. Na, nem invesztált a cég, inkább mint egy rendes magyar, rábólintottak, hogy mehet a tört verzió. Eddig ennyit sikerült változtatnom ezen az országon, meg annyit tanultak el tőlem, hogy "ó, bazmeg". Egyébiránt nem megy nekik a nyelvtanulás. A nevem kiejtésébe is csúnyán belebuktak, Kermit lett belőle. Egyszer a kínaiak kerültek szóba, meg az, hogy voltam Kínában. Kérdezték, hogy tudok-e kínaiul. Gondoltam, azt az egy mondatot, amit tudok megtanítom nekik. Mondom, Wo shi enguo ren. I am English. Lucy rám néz enyhén felháborodva, nem is vagy angol! És ilyenkor szokott jönni az az egy szó, amit viszont megtanultak.

A néha valamit csinálás, az gyakorlatilag bármi. Volt már kétszer, hogy bútort szállítottunk, szereltünk Tonyval, aki a manager. Az ország ugyan nem tartozik a baromi nagyok közé világviszonylatban, de ez nem is jelenti azt, hogy ilyen leszaladok Debrecenbe jellegű lenne, hiába van mindenhol háromsávos autópálya. (Legalább az szélessávú). úgyhogy egy ilyen Birmingham, Manchester, Leeds, Hull, London, Bideford kör, az két hosszú nap, ami pihenésképpen meg van tűzdelve némi bútorpakolással, esetleg szereléssel. Elég sok megrendelés futott egyszerre, szóval a két szerelő páros, akik egy-egy furgonnal rohangálnak, nem bírta, ezért kellett nekünk és egy bérfurgonnak beugranunk. Egyébként a furgon jelen esetben egy Mercedes. Szerintem ez a legnagyobb Merdzsó, amit "B" kategóriás jogsival vezetni lehet. Volt alkalmam rá, nem jó. Egyrészt a gázpedál katasztrófális, az ember talpa alatt van, és gyakorlatilag lefelé kell nyomni. Ez padlógáznál nem baj, csak hát ritkán nyom az ember akkora gázt. A másik, hogy üresen azért nem nehéz a járgány, viszont bazi nagy. Szóval olyan vezetni, hogy néha késztetést éreztem, hogy hátrakiáltsak, hogy vonják be a tatvitorlát. 80 mph felett igazi az élmény. Például olyan tudományos felfedezésekre vezetett rá a gép, hogy a kamionok legbrutálisabb örvénye nem mögöttük van, hanem előttük. Előzésnél már azt figyeltem a tükörben, hogy hol a segge, hogy visszamenjek a sávomba, aztán csak azt vettem észre, hogy valami oldalbarúgja a kocsit és már erősen a csík és a szalagkorlát közt autókázunk. Végig próbáltam úgy menni, hogy arra gondoljak, hogy hosszú, hosszú, hosszú. Ennek ellenére, mikor már majdnem otthon voltunk, az utolsó körforgalomban majdnem sikerült lezúzni a belső íven surranó BMW-t. De hát minek kekeckedik egy Mercivel? Meg egy másik faszira is a frászt hoztam. Mert hogy a hosszúság van, megy is rendesen, de felfelé azért nem húz, aztán szegényem úgy vélte, hogy besoroláskor az intim zónájában volt a lökhárító. Nem mértem, de szerintem volt ott még vagy fél méter.

Van még egyéb remek szórakozás is, mint a padlófestés. Appledore-ban épült egy halfeldolgozó üzem, ahol az öltözőket és a padlót is mi csináltuk, viszont a munkaerőhiány miatt mindenki beállt kulimunkát végezni. Még Adrian is, a cég tulajdonosa. Első megmozdulásaként végigvágta a frissen lerakott linót. Közben Tony és én az üzemcsarnok padlóját festettük divatos szürkére. Műszaki átadás előtti nap volt, gondolom sokaknak irmerős milyen az. Például ahogy elkészültünk, valaki kipróbálta az automata kaput. A szél meg azt, hogy mennyi homokot tud behozni. Mivel a folyamatban levő egyéb munkák miatt csak két nap alatt tudtuk megcsinálni, eléggé patchwork jellege lett, meg amúgy is illik az ilyesmit ket rétegben csinálni, erősen lehetett számítani rá, hogy lesz még egy ilyen szipuzós napom, de nem. Egy arra őgyelgő unatkozó munkás megcsinálta!

Van néha estébe nyúló asztalszerelés, furgonnyi csomagolóanyag kipakolása, székek összerakása, egy-egy iroda újra felmérése, miután a 3D modellre nézve Adriannak az az érzése van, hogy ezt ő rosszul mérte fel, mert biztos, hogy nem ekkora.

A leggyakoribb munka azonban a kávé őzés. Ez folyamatos program, és folyamatos viták tárgya, hogy ki főzze a következő kört. Adrian általában próbálja kihúzni magát belőle, hivatkozva egy tavaly előtti kávéfőzésére, de leginkább szerencsejátékkal akarja eldönteni. Mindenki elővesz három érmét, tetszőleges mennyiséget az öklébe szorít, és felemeli a kezét, aztán mindenki tippel, hogy összesen hány érme van a kezekben. Aki eltalálja, az kiesik a körből. Aki utolsónak marad, az csinál kávét. Szerintem Adrian csak azért issza, hogy játszhasson. Rá egyébként jellemző, hogy nem veszi túl komolyan a dolgokat. A cégautókon mindegyiken ott a felirat: "Work can be fun!" A munka is ennek szellemében megy. Jó a hangulat. Mindennapos, az, hogy komoly arccal, komoly hangon telefonon tárgyal valakivel, közben pedig egy akkorát fingik, hogy az ablakok kiesnek. A telefon lerakása utáni első mondat általában a What a bitch/asshole. Meg is jegyezte múltkor, hogy "We hate our costumers very much!"

Tony egy kicsit visszafogottabb, ő az akin a poénok csattannak, de azért nem kell félteni. Ő az, akinek focizás közben kirúgták a fél fogsorát. Otthon ugyan hordja a műfogsorát, de az irodában nem, mert azt mondta, hogy nem tud vele rendesen beszélni. Szerintem nélküle se.

Lucy a könyvelő, irodavezető. Mikor Kermit lett belőlem, önként bevállalta a Miss Piggyt. Mit mondjak, van benne valami. Adriant régóta ismeri, eszerint viselkednek is. Adrian folyamatosan célzásokat tesz arra, hogy dugjanak, Lucy meg elviseli ezeket. Nem tudom, lehet célzásnak mondani azt, hogy gyere Lucy, menjünk be a tárgyalóba, húzzuk le a reluxát! Reluxáról jut eszembe: azt is szereltünk múltkor Tonyval. Már pakoltunk al, mikor levágta a felesleget a felhúzó zsinórból, így aztán szét kellett szednem az egészet, és újra madzagozni, mert nem lehetett leengedni teljesen a szükségesnél húsz centivel rövidebb zsinór miatt. Mondjuk Tony szokta értékelni, hogy gyorsreagálású erőként az ilyen problémákat pikk-pakk megoldom. Meg is kaptam tőle a Beast of Budapest címet.