A méltán népszerű Parish News magazinban feladott hirdetésünk kezdi behozni az öt font befektetést. Nullszaldósra kedden jöttünk ki, mikor a vasárnapi öregemberünknek bevásároltunk, amiért 5 font jattot kaptunk.
Az ember azt gondolhatná, hogy ha megy bevásárolni, és vesz még ezt-azt másnak is, ráadásul ezt pénzért teszi, hát az talált lóvé. Na, annyira azért nem. G elment a bevásárlólistáért, amit az öreg összeírt egy boríték hátuljára. Nem olyan volt, hogy vegyé' mandarint egy kilóval, hanem instrukciók is voltak hozzá. Legyen lédús, de könnyen hámozható! Két szelet bárányhús, legyen sovány és tegyenek papírt a szeletek közé! 6 banán, zöldes, de nem zöld! Felírta ugyan, de szóban lemondta a pkokra beszerzését, ami tiszta haszon, mert nem tudjuk, hogy mi az. Sőt, a sztaki se tudja, de tovább megyek, a Google is csak egy találatot tud felmutatni a témakörben, az is francia, és valakinek a neve. A többi fontos dolgot mind beszereztük és egyben felavattam a bankkártyámat is. Szerencsére az öregembernek itt volt az unokahúga, aki lehet vagy 60 éves, és eléggé tisztában volt a helyzettel, úgyhogy nem kukacoskodott, hogy 8 Guinesst hoztunk 6 helyett, mert 4-esével voltak csomagolva. Az öreg is jó kedvében volt, elmesélte az 1950-es magyarországi élményeit. Valami nívós szállodába bejelentkezve közölték vele, hogy szerencsés, mert másnap lesz tojás a reggelihez.
Szerdán aztán már egyenesen profitot termeltünk, ugyanis elhívtak költöztetni, takarítani. A füvesember lánya válik, úgyhogy ki kell pakolni a házat, vagy inkább házakat, kitakarítani, elosztani, kidobni, átvinni, meggondolni és mégis visszavinni a dolgokat.
Szerdára egészen pontosan a takarítás jutott nekem. A kert végi kisházban kellett eltüntetnem a penészt a falról, ami nem volt csekély kihívás, mert gyorsabb volt a fekete folt offenzívája, mint a Lengyelországi német hadművelet. Kaptam némi hypós spriccnit, csinos sárga gumikesztyűt, szivacsot, meg jókívánságot. Három óra alatt kiglancoltam a kecót és felszámoltam még 72 négyzetméter pókhálót is. Folytatásként megkaptam a nagy ház felső szintjén kialakított két lakás porszívózásának és konyháinak kitakarítási jogait. Ezzel is gyorsan végeztem, megzavarva a tulajdonosokat rendesen. Hiába, nem lehet úgy haladni, hogy állandóan teáznak. Azt hiszem elégedettek voltak a porszívózási képességeimmel, mert csütörtökre is lestipistopiztak.
Szóval már a leginkább a cuccok áthordása volt a feladat. Mármint a cuccok anyukára eső részének transzportja. Kellemes brit munkatempóval csinálgattuk, amit két órára meg kellett szakítanom, hogy elrohanjak Huish Moorba egy kis gyomlálásra. Na, az sokkal fárasztóbb, már csak azért is, mert fáj tőle a derekam. Most már egyébként sokkal jobban néz ki, mint a linkelt képen, viszont a kert sarkában a tó, vagy pocsolya még mindig megvan, ott fészkel egy kacsa, akinek a múlt héten még 11, ma már csak 2 kiskacsája volt.
A gazokra mért csapás után visszatűztem költöztetni, ami inkább lakberendezés volt. Jó hír, hogy Ed, a férj unokaöccse, akinek nem tudom a nevét, de már ciki megkérdezni, megígérte, hogy kölcsönad néhány Terry Prachett könyvet. Na, majd küzdhetek a stücnikkel és hasonlókkal a szövegben!
Este aztán, mikor hazaértem, a kapuban három tonna föld mosolygott rám, hogy talicskázzam be a veteményeskertbe. A felét betoltam, de aztán esni kezdett az eső, úgyhogy a maradékot betakartam nylonnal, hogy ne szivattyúval kelljen behordani másnap. Tulajdonképpen nem bántam, hogy esik, mert azért egy kicsit megbüdösödtem már a sok munkában. És még van holnapra is költöztetés, meg ugye a föld is ott lesz, ahol hagytam.
Harriet megelégelte, hogy Ivo nem hajlandó aludni éjszaka, a másik két kölök meg 5-kor kel, és így neki 2-4 óra alvás jut. Kitalálta, hogy felvesz egy éjszakai nannyt, aki 10 nap alatt rászoktatja a kiscsávót arra, hogy éjszaka alvás van. Állítólag a másik 2 gyereknél működött. Egy dolgot felejtett el, azt, hogy most nem Londonban van, és errefelé nincsenek éjszakai nannyk, mert a vidéki nép nem él ilyesmivel. Úgyhogy a nagyi jött segíteni egyenesen Franciaországból, hogy összehozzanak pár 8 órás alvást Harrietnek. Mi is felajánlottuk a segítségünket, valószínűleg G megkapja az esti 10.30-as etetéseket jövő héttől.
Michael iderendelt egy csapat villanyszerelőt, hogy megállapítsák mitől ilyen magas a fogyasztás. Hát megállapították: attól hogy sokat fogyasztanak. De megszületett a megoldás: a környezettudatosság jegyében mostantól meleg időben a szárítógép helyett a kertben teregetik ki a napi 2-3 adag mosást...Bravó! Harriet rögtön sporólós programra állította a mosogatógépet is, aminek az lett az eredménye, hogy kézzel el kellett mosni mindent mégegyszer.
Ja, és kitört a nyár, de a helyiek nyugtatnak, hogy nem kell ebbe beleélni magunkat, és tényleg, most is esik az eső, mindegy legalább a fű jól nő.
Az ember azt gondolhatná, hogy ha megy bevásárolni, és vesz még ezt-azt másnak is, ráadásul ezt pénzért teszi, hát az talált lóvé. Na, annyira azért nem. G elment a bevásárlólistáért, amit az öreg összeírt egy boríték hátuljára. Nem olyan volt, hogy vegyé' mandarint egy kilóval, hanem instrukciók is voltak hozzá. Legyen lédús, de könnyen hámozható! Két szelet bárányhús, legyen sovány és tegyenek papírt a szeletek közé! 6 banán, zöldes, de nem zöld! Felírta ugyan, de szóban lemondta a pkokra beszerzését, ami tiszta haszon, mert nem tudjuk, hogy mi az. Sőt, a sztaki se tudja, de tovább megyek, a Google is csak egy találatot tud felmutatni a témakörben, az is francia, és valakinek a neve. A többi fontos dolgot mind beszereztük és egyben felavattam a bankkártyámat is. Szerencsére az öregembernek itt volt az unokahúga, aki lehet vagy 60 éves, és eléggé tisztában volt a helyzettel, úgyhogy nem kukacoskodott, hogy 8 Guinesst hoztunk 6 helyett, mert 4-esével voltak csomagolva. Az öreg is jó kedvében volt, elmesélte az 1950-es magyarországi élményeit. Valami nívós szállodába bejelentkezve közölték vele, hogy szerencsés, mert másnap lesz tojás a reggelihez.
Szerdán aztán már egyenesen profitot termeltünk, ugyanis elhívtak költöztetni, takarítani. A füvesember lánya válik, úgyhogy ki kell pakolni a házat, vagy inkább házakat, kitakarítani, elosztani, kidobni, átvinni, meggondolni és mégis visszavinni a dolgokat.
Szerdára egészen pontosan a takarítás jutott nekem. A kert végi kisházban kellett eltüntetnem a penészt a falról, ami nem volt csekély kihívás, mert gyorsabb volt a fekete folt offenzívája, mint a Lengyelországi német hadművelet. Kaptam némi hypós spriccnit, csinos sárga gumikesztyűt, szivacsot, meg jókívánságot. Három óra alatt kiglancoltam a kecót és felszámoltam még 72 négyzetméter pókhálót is. Folytatásként megkaptam a nagy ház felső szintjén kialakított két lakás porszívózásának és konyháinak kitakarítási jogait. Ezzel is gyorsan végeztem, megzavarva a tulajdonosokat rendesen. Hiába, nem lehet úgy haladni, hogy állandóan teáznak. Azt hiszem elégedettek voltak a porszívózási képességeimmel, mert csütörtökre is lestipistopiztak.
Szóval már a leginkább a cuccok áthordása volt a feladat. Mármint a cuccok anyukára eső részének transzportja. Kellemes brit munkatempóval csinálgattuk, amit két órára meg kellett szakítanom, hogy elrohanjak Huish Moorba egy kis gyomlálásra. Na, az sokkal fárasztóbb, már csak azért is, mert fáj tőle a derekam. Most már egyébként sokkal jobban néz ki, mint a linkelt képen, viszont a kert sarkában a tó, vagy pocsolya még mindig megvan, ott fészkel egy kacsa, akinek a múlt héten még 11, ma már csak 2 kiskacsája volt.
A gazokra mért csapás után visszatűztem költöztetni, ami inkább lakberendezés volt. Jó hír, hogy Ed, a férj unokaöccse, akinek nem tudom a nevét, de már ciki megkérdezni, megígérte, hogy kölcsönad néhány Terry Prachett könyvet. Na, majd küzdhetek a stücnikkel és hasonlókkal a szövegben!
Este aztán, mikor hazaértem, a kapuban három tonna föld mosolygott rám, hogy talicskázzam be a veteményeskertbe. A felét betoltam, de aztán esni kezdett az eső, úgyhogy a maradékot betakartam nylonnal, hogy ne szivattyúval kelljen behordani másnap. Tulajdonképpen nem bántam, hogy esik, mert azért egy kicsit megbüdösödtem már a sok munkában. És még van holnapra is költöztetés, meg ugye a föld is ott lesz, ahol hagytam.
Harriet megelégelte, hogy Ivo nem hajlandó aludni éjszaka, a másik két kölök meg 5-kor kel, és így neki 2-4 óra alvás jut. Kitalálta, hogy felvesz egy éjszakai nannyt, aki 10 nap alatt rászoktatja a kiscsávót arra, hogy éjszaka alvás van. Állítólag a másik 2 gyereknél működött. Egy dolgot felejtett el, azt, hogy most nem Londonban van, és errefelé nincsenek éjszakai nannyk, mert a vidéki nép nem él ilyesmivel. Úgyhogy a nagyi jött segíteni egyenesen Franciaországból, hogy összehozzanak pár 8 órás alvást Harrietnek. Mi is felajánlottuk a segítségünket, valószínűleg G megkapja az esti 10.30-as etetéseket jövő héttől.
Michael iderendelt egy csapat villanyszerelőt, hogy megállapítsák mitől ilyen magas a fogyasztás. Hát megállapították: attól hogy sokat fogyasztanak. De megszületett a megoldás: a környezettudatosság jegyében mostantól meleg időben a szárítógép helyett a kertben teregetik ki a napi 2-3 adag mosást...Bravó! Harriet rögtön sporólós programra állította a mosogatógépet is, aminek az lett az eredménye, hogy kézzel el kellett mosni mindent mégegyszer.
Ja, és kitört a nyár, de a helyiek nyugtatnak, hogy nem kell ebbe beleélni magunkat, és tényleg, most is esik az eső, mindegy legalább a fű jól nő.
Utolsó kommentek