Reggel a Borough piacra mentünk. Jenny ajánlotta, hogy próbáljuk ki ott a csilis forrócsokit.  A metróból kiszállva nem találtuk a piacot, ezért a sarkon állva elővettük a térképet a navigáláshoz. Kiderült, hogy ha még kettőt léptünk volna balra, vagy négyet jobbra, akkor a piacra jutunk:) Találtunk mindent a piacon, a csilis forrócsoki kivételével, de biztos volt az is, csak nagy volt a tömeg és nem volt kedvünk tovább keresgélni. Nembaj, mert jó volt így is.  Mindenféle kaját lehet itt kapni: zöldségeket, sütit, sajtot, kenyeret, halat stb. Innen a Temze partján indultunk el. Beugrottunk a Tate Modernbe, hát mitmondjak nagy benyomást tett ránk. Ezentúl nem dobjuk ki a telefonálás közben firkált rajzainkat, hanem keretezve felkínáljuk megvételre ennek a múzeumnak. A Temze partján egyébként nagy fesztiválozás zajlott. Ebből mi annyira nem vettük ki a részünket, hiszen, mint minden fesztivál, ez is arra ment ki, hogy költsd el a pénzed. Juszt se költöttük el. Na, jó, egy mangó lassit vettünk, de ennyi. Elsétáltunk a Globe színház mellett, aztán a London Eye mellett is, majd a Parlamentnél átmentünk a Temze túlpartjára, hogy megnézzük a Westminster Abbey-t. Nem néztük meg, rosszul emlékeztünk a nyitvatartásra. Helyette a legközelebbi gyepre heveredtünk kipihenni az előző napi ivászatot. Aludtunk egy kellemes félórát a londoni forgalomban, aztán továbbálltunk. Gyaloglás helyett metróval mentünk a Leicester square-re, hogy indokolt legyen a napijegy, amit megvettünk. Keringőztünk egy kicsit, aztán csak megnéztük a térképen, hogy hol is van a fotográfiai múzeum és odamentünk. Tulajdonképpen csak egy kis galéria volt, de jó kis képek voltak. Jó is, hogy nem volt túl nagy, mert már kopogott a szemünk az éhségtől, így a szomszédos Chinatownban kerestünk egy éttermet, ahol 8,5 fontért annyit zabálhattunk, amennyit bírtunk. Ettünk is pont annyit. Persze G kijelentette rögtön az első körben, hogy patkányhúst kapott, de azért derekasan helyt állt. Második körben csak a  szerinte "denaturált szeszbe áztatott szilva" volt gusztustalan, harmadik körben meg a "fagyasztott disznózsír"-nak álcázott fagyi. Bár ez utóbbi végülis ehetőnek bizonyult, csak ránézésre nem volt valami gusztusos. De voltak jó kaják is, és rengeteg gyümölcs, ami jót tesz a másnapos gyomornak. Tele hassal még ültünk egy kicsit a téren, aztán elindultunk az agarakat megtekinteni, ugyanis a nap fénypontja a greyhound race, vagyis az agárverseny volt.

Viszonylag könnyen megtaláltunk a pályát, a nem túl bizalomgerjesztő környéken, a bejáratot viszont keresgélni kellett. Korán volt még, úgyhogy lenyomtunk egy sört. Fél hétkor nyitott a verseny, mi már az elsők közt bementünk. Öt font a beugró, bent meg aztán mindenki annyi pénzt veszít, amennyit akar, meg amennyi van.

Az első futam19:30-kor volt, úgyhogy gondolkozhattunk eleget, hogy melyik is az a kutya, aki feleslegessé teszi a következő fél év ledolgozását. Közben szállingóztak az emberek, bemelegítettek a kutyák, mi meg az üvegfal mötötti kényelmes páholyunkat lecseréltük a pálya melletti helyre, ahol a "hozzáértő" kemény mag és a bookmakerek állnak. Volt itt mindenféle ember. Sose halunk meg Gyuszi bácsik, megtört hajléktalan kinézetű öregasszony, egy csapat frissen sminkelt cicalány, legénybúcsús csapat rózsaszín boával, meg még mi is. Rögtön az első versenyen megtettük a 4-es számú Colonad Imp-et. Eredetileg arra tettünk volna, hogy az első két hely valamelyikén jön be, de a kinti  bookmakereknél csak győztesre lehetett tenni, így bátrak voltunk és megtettük minimális 5 fontos tétünket, hiszen mit veszíthettünk? Colonad Imp láthatóan jobb időket futott, mint a versenytársai, meg aztán értünk is hozzá. A hangosbemondó elkiabálta, hogy "The hare is on the move!" és valóban a nyúlnak mondott akármi tényleg megindult a pálya melletti sínen. A kutyák kapartak vonyítottak a startgépben, egészen addig, míg el nem robogott mellettük a nyúl, mert akkor felcsapódott a rács, és megindultak, mint az őrültek.  Ekkor a közönség is üvölteni kezdett, mintha bármilyen hatással lehetnének a kutyákra. Most néztem utána, 60 km/h sebességet is elérik, bár tetthelyen 50-et saccoltam. Mi is üvöltöttünk, főleg mikor a favoritunk átvette a vezetést. Aztán rá kellett jönnünk, hogy a kutyák nem olyanok, mint a futók, hogy a cél után megállnak, hanem még lerohannak egy fél kört, mert csak ott várja őket a gazdi. Szóval az a szopornyicás korcs, csak a cél után előzte meg az elsőt. Szóval a következő körben vissza kellett nyeri az öt fontunkat.

Ezúttal a hivatalos fogadóhelyen tettük meg bődületes két fontos tétünket, mivel itt lehet tenni "hely"-re is. Ez azt jelenti, hogy meg kell mondani, hogy melyik kutya lesz az első kettőben. Ha az előző futamon is ezt tesszük, akkor nyertünk volna majdnem egy fontot. Most is a 4-esre tettünk, aki ezúttal In Rainbows volt. Ezúttal legalább tudtuk, hogy mettől meddig futnak a kutyák, és hogy ebből mennyi az, ami számít. Visszamentünk a pálya mellé drukkolni. Kiszemeltünk már a felvezetésnél se bírt magával és húzta maga után a gazdáját. Tetszet a hozzáállása.... The hare is on the move, kutyák kilőnek.... Utólag a fényképeken látszik, hogy négyeske szépen rajtolt. A valóságban meg látszott, hogy be van lassulva, mint egy beszívott hippi. Utolsó helyen jött be az a nyomorult öleb. Ezt még én is meg tudnám csinálni, ha beférnék a rajtgépbe! Vígasztalhatatlanok voltunk, azért még tét nélkül megnéztünk néhány futamot, mielőtt hazamentünk volna. Összességéban jó volt és azt kell monanom, hogy fogadás nélkül azért nem lett volna az igazi. Persze ha nyertünk volna, még jobban tetszett volna. Meg, ha a nagymamának kereke volna...