Meghívtuk Jennyt és Mattet vacsorára. Ők az a páros, akiknél kempingeztünk egy éjszakát, mikor Angliába jöttünk. G még az antik időkből ismeri Jennyt.

A vacsora gulyásleves volt. Szerencsére Jenny szólt, hogy Matt allergiás a hagymára, így nem öltük meg. A kaja is élvezhető volt hagyma nélkül, el is fogyott az egész. Matt megjegyezte, hogy mindig meg szokták kérdezni tőle, hogy nem hiányzik-e neki a hagyma. Elég ostoba kérdés, tőlem se kérdezi senki, hogy nem hiányzik-e, az arzén.

Aztán nekiálltunk italozni. Mikor megérkeztek, két dolog zavart meg. Az egyik, hogy Matt milyen rohadt magas (és széles), a másik, hogy hoztak két üveg bort, meg nyolc doboz sört. Aztán rá kellett jönnöm, hogy abba a testbe megy rendesen szesz. Simán betolt hetet, míg mi hárman megittunk három üveg bort. Én ettől már el vagyok szokva, de G is. Reggel olyan fejfájással ébredtünk, mint még soha. Persze az is lehet, hogy a különböző földrészek borait nem szabadna keverni. Összejött az asztalon egy francia, egy Dél-afrikai és egy ausztrál palack.