Hát, először is boldogot mindenkinek, akinek jár! Itt is volt szülinapi parti, amire a gyerekek már napok óta rá voltak izgulva. Mondogattak ilyeneket, hogy G, ma nem vettünk neked nyakláncot. Meg olyat is, hogy ma délután mit csinálsz, mert jó lenne, ha nem lennél itt. Na, nem volt ott, lehetett sütni-főzni, amiből a kölkök gondolom nem vették ki annyira a részüket. Csak azért gondolom, mert nem láttam atomcsapás nyomait a konyhán. A délutáni tea partihoz már csak juharszirup és tea hiányzott. Azt én hoztam a Johnsból, ha már kimentem fotózni. Ugyanis a láthatáron megjelent egy baromi nagy hajó, ami Bidefordba szokta hozni a kaolint. Gondoltam jól nézne ki. Jelentem amíg a folyón tartózkodott, ömlött az eső. Se előtte, se utána, csak amíg ott volt. Fossá áztam, de legalább a bevásárlás megvolt.

Aztán eljött az öt órai tea ideje, mi meg átvonultunk. Még a gyerekek átestek egy gyors etetésen. Mondjuk Ned nem volt gyorsnak nevezhető, pláne annak fényében, hogy egész délután arra panaszkodott, hogy perceken belül éhenhal.

Végül aztán előkerült a torta, meg az ajándékok. Prim és Chris is írtak egy lapot, meg küldtek néhány képet a lakásról, ahol Londonban lakni fogunk. Aztán voltak nagyon szép gyerekrajzok, és végül Harrietéktől egy nyaklánc.