Most mennek az ismétlések. G és én már jártunk Clovellyben, de most Anyát meg Apát is el kellett vinni, mert jó hely. G ma se ért rá, én viszont szabadnapos voltam, így kora reggel bepakoltam a szülőket a kocsiba és nyomás Clovelly. Azért korán reggel, mert akkor még kevés a turista, ami arrafelé elég elterjedt faj. Szépen meg is érkeztünk, leparkoltunk a parkolóban, majd rutinosan megkerültük a bejáratot és leslattyogtunk a faluba. Ezzel megtakarítottunk néhány fontot. Nem egészen értem, hogy hogyan, s miért, de a turistáktól belépőt szednek, pedig ez egy élő falu. Gyakorlatilag minden úgy ment, mint mikor G-vel jártam erre. Szép volt a falu, sehol egy lélek rajtunk kívül. Aztán az eső is ugyanúgy esni kezdett, bár most ez kevésbé érdekelt, mert már van esőkabátunk, ugyanis Anyáék elhozták. Egyébként a mai napig nem értem, hogy hogyan került a nem visszük listára.
Délután már G is ráért, így elkocsikáztunk a Cobbaton Combat múzeumba, vagy inkább gyűjteménybe. Egy kissé flúgos fickó tíz éves kora óta gyűjti a háborús cuccokat. Most három hangár van tele. Érdekes módon a felesége is ott dolgozik, ő a büfés. Sőt ez még mindig az első felesége. Egyébként érdekes a kiállítás. Leginkább olyan, mint a nagypapa fészere, amiben minden van egymás hegyén-hátán, csak itt szinte minden a Második VH idejéből.
Este meg Chrisék házában, ahol Anya és Apa szállást kapott, rendeztünk főzőcskét a boltban kiszanált dolgokból. Remek volt, nem gondoltam, hogy mostanában rántott karfiolhoz jutok. Aztán csodálkoztak, hogy a gombához, meg a halhoz hozzá se nyúlok.
Utolsó kommentek