Felkérést kaptunk Ruthtól és Christől, hogy vigyázzunk imádva féltett kutyájukra, amíg két napig távol lesznek egy temetés miatt. Nem volt egyszerű, de valahogy megszerveztük. Először is, nem annyiból állt a munka, hogy vigyük el sétálni, meg adjunk neki enni. Hosszabb felkészítést és több instrukciót kaptunk, mint annak idején Ivoval kapcsolatban. A kutyus nagyon aranyos, csak egy kicsit már öreg és rozzant. 15 éves, egy szeme van, az is hályogos, valamint többé-kevésbé süket. Ehhez jön hozzá, hogy a hétköznapi angol is kutyabuzi, Daviesék meg pláne. Szóval a feladat bentlakásos volt, ott kellett aludnunk hozzá, amíg távol voltak. Mindent szépen megbeszéltünk velük, hogy mikor merre kell sétáltatni a kutyát, aki egyébként korát meghazudtolva tud futni a kapu felé, mikor az nyílik, mivel kell etetni és mire figyelni. Másnap megint felhívtak, hogy rettentően röstellik, de eddig eszükbe se jutott, hogy a szüleim náluk aludhatnának, mivel a házban ki van alakítva egy teljesen független lakás is. Hosszas e-mail és skype tanakodás után végülis L és E : ) elfogadták a meghívást, így lemondtuk a foglalt szállást, nem sokkal azután, hogy G lebaszott, hogy még mindig nem mentem el megerősíteni és szólni, hogy csak későn érkeznek este. Hát erre mondja a kínai bölcs, hogy nem baj, hogy lassan haladunk, mert lehet, hogy rossz irányba megyünk.
Szerencsére pénteken pont nem dolgoztam, így őrizhettem a kutyát, meg lemoshattam az ablakokat, ahogy az instrukciókban meg volt adva. Aztán este G átvette a pásztorkodást én meg elgurultam Tivertonba, de kivételesen a buszállomásra, hogy összeszedjem az érkező szülőket. Apa az elvárásoknak megfelelően azonnal rossz oldalon ült be a kocsiba, amivel nagyon boldoggá tett. Instowba érve a Chrisék háza mellett azonnal feltűnt neki a hatalmas terméskő támfal, amiről rögtön hevenyészett kalkulációt csinált és kihozta, hogy több millió forintba kerülhetett. Ezt is elvártam tőle. Aztán mikor befordultam a támfal végén, hogy itt fogtok alukálni, akkor meg mindjár a szomszédra mutatott, hogy ott? Erre is számítottam. Aztán igencsak meglepődött, hogy nem, hanem a támfal mögötti irdatlan házban, aminek 100 éves kertje van. Megmondom őszintén, erre is számítottam. Gyakorlatilag ezt a három jelenetet szóról-szóra le tudtam volna írni előre.
Jó fáradtak voltak, de lefekvés előtt azért még megittunk néhány sört, meg pálinkát a hozott anyagból, aztán lefeküdtünk. Én meg kelhettem korán, mert mentem a boltba dolgozni, ugyhogy a szombat délelőtti kutyapesztrálást G-re és a szülőkre hagytam. Kicsit aggódtak is, mert a kutya fél tízkor még mindig aludt, és felébreszteni se volt könnyű, mivel süket, az meg különösen kellemetlen lett volna, ha nálunk döglik meg, ráadásul mindenki elmesélte az ismerőse ismerősének az esetét, akinél megdöglött a kutya/macska, mikor rá volt bízva.
Utolsó kommentek