Pénteken a család elment a Wight szigetre, így lehetett tervezni valami kiruccanást.
Harriet korán akart indulni, mert a nagyinál ebédeltek, meg a kompot is el kellett érniük. Szóval indulás legeslegeslegkésőbb 9:30-ra volt betervezre. Tehát 10-re. A tervezett indulás időpontjában még Mimit kellett hajkurászni, hogy felöltözzön, bár egészen könnyen ment és még fél óra múlva is rajta volt minden ruhája. Aztán végre elindultak, és mi is elindulhattunk, kutyával együtt. Első körben egy benzinkutat kellett útba ejteni, több okból is. Először is porzott a tank, másodszor benzinkutas sztrájk, vagy mi a szösz készül, nekünk meg hétfőn Londonba kell autókázni.
A főúton mentünk a benzinkúthoz, amin jelenleg 30-as korlátozás és hatalmas por van a felújítás miatt. Visszafelé inkább a falvakon keresztül jöttünk, ott nem nyomaszt a 30, van helyette kukásautó.
Utána ugyanazon az úton, amelyiken pont egy hete Plymouthba mentünk suhantunk Lydford felé. Van ott egy kis váracska, amit castle néven emlegetnek, bár azt hiszem börtön volt, meg egy mély völgy, az alján patakkal, meg sok mohával, páfránnyal. Leginkább az utóbbi volt a cél. Persze itt is van belépő, meg látogatóközpont bolttal, és parkoló, meg kis füzetecske térképpel. Tulajdonképpen nem sajnálom az öt fontot, mert cserébe minden szépen karban vannak tartva az ösvények, hidak, kapuk, korlátok és nincs szemét. Bár utóbbi azt hiszem nem azért, mert összeszedegetik.
Az ösvény végigvezet az egész völgyön, oda-vissza. Egyirányú, így nem jön szembe senki, ami kellemetlen lenne a szakadék oldalában kanyargó keskeny ösvényen. És így kevesebb emberrel lehet találkozni útközben, nincs elrontva a felfedezés élménye.
Odafelé a völgy szélén vezet az út, aztán le kell mászni az aljába a vízesés tövéhez, aztán visszafelé a völgy alján a patak mellett. Persze végig zúgók, sziklába vésett lépcsők és a mindent beborító moha. Felfelé haladtunk, egészen az ördög üstjéig. Itt egészen keskeny a szakadék, és csak a sziklára szerelt vasszerkezeten lehet bemenni. Kutyák, gyerekek kitiltva, szóval Sungoot az ösvényen hagytuk, bízva abban, hogy el tudnak mellette menni. Nagyon rendesen viselkedett. Ezután a rövid kitérő után még el lehet ballagni a völgyben egy darabon, amit meg is tettünk, aztán vissza a kocsihoz.
Mivel volt még időnk, célba vettük a közeli Tavistockot. Közben még megálltunk a faluban megnézni a templomot, meg a mellette lévő várat. A templomba nem mentünk be, mertaz eddigi tapasztalatok alapján az angol templomok belül rondák, annak ellenére, hogy kívülről mindig azt várja az ember, hogy nem azok. Így megspóroltunk magunknak egy csalódást.
A várba bementünk. Csak a falak állnak és egy kocka az egész. Eredetileg nem dombon állt, de csináltak köré egyet, úgyhogy a földszintből pince lett, amibe fentről be lehet nézni és megtekinteni a döglött galambot.
Tavistockot már a Plymouth-i úton kinéztük magunknak, mert szép kis városnak tűnt. Az is. Először a piacot néztük meg, ami kutyával együtt nem kis kihívás. A póráz teljesen fel volt tekerve a csuklómra, hogy megakadályozzam abbéli törekvésében, hogy mindent megzabáljon, ami szerves anyagot tartalmaz. Nyakörv nincs a kutyán, a póráz egy hurokban végződik, de ez nem zavarja, ha valamit fel akar szedni a földről, akkor két kézzel kell húzni felfelé. Inkább megfullad, minthogy otthagyjon egy fél sültkrumplit.
Harriet korán akart indulni, mert a nagyinál ebédeltek, meg a kompot is el kellett érniük. Szóval indulás legeslegeslegkésőbb 9:30-ra volt betervezre. Tehát 10-re. A tervezett indulás időpontjában még Mimit kellett hajkurászni, hogy felöltözzön, bár egészen könnyen ment és még fél óra múlva is rajta volt minden ruhája. Aztán végre elindultak, és mi is elindulhattunk, kutyával együtt. Első körben egy benzinkutat kellett útba ejteni, több okból is. Először is porzott a tank, másodszor benzinkutas sztrájk, vagy mi a szösz készül, nekünk meg hétfőn Londonba kell autókázni.
A főúton mentünk a benzinkúthoz, amin jelenleg 30-as korlátozás és hatalmas por van a felújítás miatt. Visszafelé inkább a falvakon keresztül jöttünk, ott nem nyomaszt a 30, van helyette kukásautó.
Utána ugyanazon az úton, amelyiken pont egy hete Plymouthba mentünk suhantunk Lydford felé. Van ott egy kis váracska, amit castle néven emlegetnek, bár azt hiszem börtön volt, meg egy mély völgy, az alján patakkal, meg sok mohával, páfránnyal. Leginkább az utóbbi volt a cél. Persze itt is van belépő, meg látogatóközpont bolttal, és parkoló, meg kis füzetecske térképpel. Tulajdonképpen nem sajnálom az öt fontot, mert cserébe minden szépen karban vannak tartva az ösvények, hidak, kapuk, korlátok és nincs szemét. Bár utóbbi azt hiszem nem azért, mert összeszedegetik.
Az ösvény végigvezet az egész völgyön, oda-vissza. Egyirányú, így nem jön szembe senki, ami kellemetlen lenne a szakadék oldalában kanyargó keskeny ösvényen. És így kevesebb emberrel lehet találkozni útközben, nincs elrontva a felfedezés élménye.
Odafelé a völgy szélén vezet az út, aztán le kell mászni az aljába a vízesés tövéhez, aztán visszafelé a völgy alján a patak mellett. Persze végig zúgók, sziklába vésett lépcsők és a mindent beborító moha. Felfelé haladtunk, egészen az ördög üstjéig. Itt egészen keskeny a szakadék, és csak a sziklára szerelt vasszerkezeten lehet bemenni. Kutyák, gyerekek kitiltva, szóval Sungoot az ösvényen hagytuk, bízva abban, hogy el tudnak mellette menni. Nagyon rendesen viselkedett. Ezután a rövid kitérő után még el lehet ballagni a völgyben egy darabon, amit meg is tettünk, aztán vissza a kocsihoz.
Mivel volt még időnk, célba vettük a közeli Tavistockot. Közben még megálltunk a faluban megnézni a templomot, meg a mellette lévő várat. A templomba nem mentünk be, mertaz eddigi tapasztalatok alapján az angol templomok belül rondák, annak ellenére, hogy kívülről mindig azt várja az ember, hogy nem azok. Így megspóroltunk magunknak egy csalódást.
A várba bementünk. Csak a falak állnak és egy kocka az egész. Eredetileg nem dombon állt, de csináltak köré egyet, úgyhogy a földszintből pince lett, amibe fentről be lehet nézni és megtekinteni a döglött galambot.
Tavistockot már a Plymouth-i úton kinéztük magunknak, mert szép kis városnak tűnt. Az is. Először a piacot néztük meg, ami kutyával együtt nem kis kihívás. A póráz teljesen fel volt tekerve a csuklómra, hogy megakadályozzam abbéli törekvésében, hogy mindent megzabáljon, ami szerves anyagot tartalmaz. Nyakörv nincs a kutyán, a póráz egy hurokban végződik, de ez nem zavarja, ha valamit fel akar szedni a földről, akkor két kézzel kell húzni felfelé. Inkább megfullad, minthogy otthagyjon egy fél sültkrumplit.
Utolsó kommentek