Nabizonymindhiábadeazértmégis

Arról szól, ami akkor van, amikor mi nem vagyunk. A körlevelek ideje lejárt?

Szerzők:

Haroun: DPP 0010

Dunedin


Utolsó kommentek

HTML


2008.05.23. A fényképezkedés napja

2008.05.24. 00:37 | Haroun | 3 komment

Megkaptam a feladatot, hogy csináljak képeket a gyerekekről a nagypapa születésnapjára. Készült is jó sok, olyan életszerű, de kellett mellé olyan is, ami formálisabb, szépruhás. Hát ez volt ma. Fenntartásokkal kezdtem neki. Már régebben mondtam Harrietnek, hogy valami mesélés, vagy tévénézés közben kellene, amikor nyugton vannak, de ő állította, hogy annyi időre le lehet őket ültetni.
Úgy kezdődött, hogy viszonylag kiglancolta a kölköket, ami azt jelentette, hogy meg voltak fésülve, maszatmentesítve és eperfoltmentes ruhába öltöztetve. Mikor leértem a géppel, éppen a virágágyást túrták fel. A fotózást a nappaliban rendeztük meg, ami tök fehér, tehát először kézmosás. Ned ettől elkezdett hisztizni, hogy ő nem akar fényképet. De rendes földön fetrengős hiszti volt, nem csak nyafi. Mimi meg azért üvöltött, mert nem volt hajlandó otthagyni a kedvenc bogarát, ami egy ászkarák, népi nevén pincebogár. Van errefelé rengeteg belőlük, olyan nedves a klíma, hogy még csak a kövek alá se húzódnak be.
Na, mindegy, a lényeg az, hogy volt két üvöltő gyerek, és még mindig csak az udvaron tartottunk. Ekkor kezdődtek el a tárgyalások. Ok, Mimi hozhatja a bogarát, de csak egyet, valamint mindenki kap csokit a végén. Na, bevonultunk. Mimi kirakta az asztalra az ászkarákot, és csak azzal volt hajlandó foglalkozni, Ned még mindig hisztizett. Mimi az istennek se nézett fel, én meg küzdöttem. Ha valamelyik is belenézett a fényképezőbe, akkor az csak arra volt elég, hogy élesre állítsak, a képen már fordultak el. Persze az nem elég, hogy rajta legyen a képen a gyerek, azért igény, hogy a szája legyen csukva, ne a szeme. Aztán mikor már jelenős mennyiséget kattogtattam, és Ned se üvöltött, akkor megpróbáltuk azt, hogy Anya, Ned, Mimi együtt. Na, van ilyen kép is sok, de egyiken sincs két arcnál több. Ivo közben a padlón vigyorgott, ő már átesett a fényképezkedésen korábban, mikor még nem is sejtette. A végeredmény 110 kép lett, amiből kb. 20 átesett egy intenzív Photoshop kezelésen. El kellett távolítanom némi taknyot az orrok alól, lila foltot a homlokról, meg a kisebb nagyobb bibiket. Aztán még önszorgalomból Harriet arcára retusáltam két átaludt éjszakát, meg egy szabad délutánt kozmetikusra. Remélem értékelni fogják.

A bejegyzés trackback címe:

https://outhouse.blog.hu/api/trackback/id/tr41484878

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

andi 2008.05.27. 12:14:55

a leírás alapján lehetetlen volt akár egy képet is készíteni róluk. mégis, a képek nagyon jók lettek! és közben elképzeltem, amint Adél a földön fetrengve hiszitzik. jaj.

Haroun 2008.05.28. 16:40:58

Miért, szokott a földön fetrengve hisztizni?

andi 2008.05.30. 12:22:54

még nem az igazi, de már kezdi.
süti beállítások módosítása