Sokan kifogásolták, hogy én nem írok. Nos, megnyugtatásképpen mondom, hogy eddig is írtam bele, csak nem vállaltam fel, mert adózási okokból ezt a pár hetet halottként töltöttem.
Most viszont megosztanám veletek magvas gondolataimat, melyeket régóta érlelek.
A mai nap is elég eseménytelen volt. A család elhúzott, hogy kitakaríthassam az alsó szintet. Nem gumicsizmában, hogy kérdésre reagáljak. Sima papucsban takarítottam, méghozzá elég alaposan, nem mintha ez látszana 3 gyerek mellett. A gumicsizmát alighanem a strandon történő kutyasétáltatás miatt kellett vennem, de ez még nem biztos. Viszont jó hír az, hogy a gumicsizmába belefér a vádlim. Neccesem ugyan, a nadrágot már nem tudom betűrni, de mégiscsak értékelhető eredmény. Remélem jövő télen ez lesz a divat, és kivehetem a részem a csizmahordásból.
Egyébként még a takarításhoz szeretném hozzáfűzni, hogy van a briteknek az a betegsége, hogy minden fehér a lakásban. Ebből látszik, hogy ennek a népnek régóta telik takarítónőre. Ráadásul itt még a fal és a padló találkozásánál 3-4 soros gipszstukkó ciráda van, ami egész jól néz ki, bármilyen rondán hangzik is, de prímán ül benne a por/kutyaszőr/ebédmaradék/amit Mimi odaken. Szóval úgy kell kezdeni, hogy körbeszaladok a fal mentén a szűkített porszívócsővel... És a padlószőnyegek is csapásvonalban már elég messze vannak a fehértől. De abban a 10 percben, amikor már elkészült a lakás, de még nem lépett rá senki, tényleg frankó lehetett.
A mai nap eseménye volt, hogy Mimi rózsaszín gumicsizmában, bugyiban és pulcsiban, homogén mocskosan berongyolt a konyhába, és közölte, hogy Ned azonnal menjen az udvarra, mert idézem:
- It's spaceship time!
Harriettel egymásra néztünk, és kitört belőlünk a röhögés. Van abban valami vicces, amikor egy két éves ilyet mond. Sajnos azt hiszem nem voltunk elég gyorsak, mert nem láttunk semmit.
Ma egyébként megint ideért az undormány idő, ami általában hétvégére tartogatja magát. Mivel esni éppen nem esett, elmentem futni. Itt ugyanis fél órán belül képes 10 fokot változni a hőmérséklet, és borongós-esősből száraz-naposra váltani.
Hogy nem esett, azt az is mutatta, hogy a krikettpályán éppen edzés volt. Annyira érdekelne, hogy ezt hogy szervezik meg! Fiúk, holnap 7.30-kor edzés, ha akkor esik, akkor 8-kor, ha akkor is, akkor gyertek holnapután! ???
Valamint hol húzodik a rossz idő (amikor nincs edzés) és a jó idő közötti határ?
Továbbfutva a dűnék között egy túrázó házaspárra akadtam, akiket az esőtől félve nagyon kezdett érdekelni az, hogy hol van a Tarka trail. Adtam nekik egy rövid útbaigazítást, aminek a végén arra lettem figyelmes, hogy a fickó garatig néz a számba, mert nem érti mit mondok. Akkor a felesége elismételte szóról-szóra ugyanazt, és úgy már vágta. Hát az ilyenek nem tesznek jót az ember önbizalmának.
Hazaérve főztem egy gulyást, a megmaradt gány brit krumpliból. Ennek ellenére élvezhető lett, még a briteknek is ízlett. Holnap is ez lesz a kaja. Sajnos kirohantunk ecetes uborkából. Meg aztán el is fogyott.
Most viszont megosztanám veletek magvas gondolataimat, melyeket régóta érlelek.
A mai nap is elég eseménytelen volt. A család elhúzott, hogy kitakaríthassam az alsó szintet. Nem gumicsizmában, hogy kérdésre reagáljak. Sima papucsban takarítottam, méghozzá elég alaposan, nem mintha ez látszana 3 gyerek mellett. A gumicsizmát alighanem a strandon történő kutyasétáltatás miatt kellett vennem, de ez még nem biztos. Viszont jó hír az, hogy a gumicsizmába belefér a vádlim. Neccesem ugyan, a nadrágot már nem tudom betűrni, de mégiscsak értékelhető eredmény. Remélem jövő télen ez lesz a divat, és kivehetem a részem a csizmahordásból.
Egyébként még a takarításhoz szeretném hozzáfűzni, hogy van a briteknek az a betegsége, hogy minden fehér a lakásban. Ebből látszik, hogy ennek a népnek régóta telik takarítónőre. Ráadásul itt még a fal és a padló találkozásánál 3-4 soros gipszstukkó ciráda van, ami egész jól néz ki, bármilyen rondán hangzik is, de prímán ül benne a por/kutyaszőr/ebédmaradék/amit Mimi odaken. Szóval úgy kell kezdeni, hogy körbeszaladok a fal mentén a szűkített porszívócsővel... És a padlószőnyegek is csapásvonalban már elég messze vannak a fehértől. De abban a 10 percben, amikor már elkészült a lakás, de még nem lépett rá senki, tényleg frankó lehetett.
A mai nap eseménye volt, hogy Mimi rózsaszín gumicsizmában, bugyiban és pulcsiban, homogén mocskosan berongyolt a konyhába, és közölte, hogy Ned azonnal menjen az udvarra, mert idézem:
- It's spaceship time!
Harriettel egymásra néztünk, és kitört belőlünk a röhögés. Van abban valami vicces, amikor egy két éves ilyet mond. Sajnos azt hiszem nem voltunk elég gyorsak, mert nem láttunk semmit.
Ma egyébként megint ideért az undormány idő, ami általában hétvégére tartogatja magát. Mivel esni éppen nem esett, elmentem futni. Itt ugyanis fél órán belül képes 10 fokot változni a hőmérséklet, és borongós-esősből száraz-naposra váltani.
Hogy nem esett, azt az is mutatta, hogy a krikettpályán éppen edzés volt. Annyira érdekelne, hogy ezt hogy szervezik meg! Fiúk, holnap 7.30-kor edzés, ha akkor esik, akkor 8-kor, ha akkor is, akkor gyertek holnapután! ???
Valamint hol húzodik a rossz idő (amikor nincs edzés) és a jó idő közötti határ?
Továbbfutva a dűnék között egy túrázó házaspárra akadtam, akiket az esőtől félve nagyon kezdett érdekelni az, hogy hol van a Tarka trail. Adtam nekik egy rövid útbaigazítást, aminek a végén arra lettem figyelmes, hogy a fickó garatig néz a számba, mert nem érti mit mondok. Akkor a felesége elismételte szóról-szóra ugyanazt, és úgy már vágta. Hát az ilyenek nem tesznek jót az ember önbizalmának.
Hazaérve főztem egy gulyást, a megmaradt gány brit krumpliból. Ennek ellenére élvezhető lett, még a briteknek is ízlett. Holnap is ez lesz a kaja. Sajnos kirohantunk ecetes uborkából. Meg aztán el is fogyott.
Utolsó kommentek