Mivel pénteken megjöttek a biciklik, legalábbis a megrendelt négyből három, elhatároztuk, hogy biciklizni megyünk. Instown halad keresztül a Tarka Trail, aminek semmi köze nincs a tarkasághoz, annál inkább egy vidrához, de ezt most hagyjuk. Szóval az itteni szakasza a néhai vasút helyén megy és le van aszfaltozva, úgyhogy bringázásra kitűnően alkalmas. Egyébként ez az a vasút, ami a signal box előtt haladt el.
Reggel persze szakadt az eső, de ez elég gyakran van így. Mire megreggeliztünk, már lehetett látni, hogy szép idő lesz. Persze G már fent volt órák óta, de nem tudom, hogy minek, mert elindulni úgyse lehetett. Szóval tíz körül elindultunk Braunton felé, Barnstaple érintésével. Könnyen ment a dolog. Csak lazán tekertünk és szinte repültünk. Na, ja a szél Amerikától idáig nem áll meg.
Barnstaple-ben a B&Q (Obi, BauMax, Praktiker) közelében halastunk el, így beugrottunk gumicsizmát venni, ahogy azt a háziakkal is megbeszéltük, mert hogy G lába nem kompatibilis mindennel, ami magasszárú.
Szerencsére a biciklihez táska is járt a csomagtartóra, így volt mibe belerakni. Persze nem a klasszikus magyar fekete, betonkeménységű cucc, hanem minőségi darab. G különösen szépet kapott, mintás és rózsaszín. Az enyém színezetében klasszikus, de a szára szűkíthető. Persze csak elméletileg. Ja, és angolul Wellington boot, helyieknek csak Welly
Aztán Barnstaple-ben elvesztettük kicsit az utat, úgyhogy tettünk egy csinos kis kört. Innentől egyébként szembe fújt a szél, mert mi is visszafelé mentünk, csak a tölcsértorkolat másik partján. Hirtelen elkezdtünk vadul visszaváltani, hogy haladjunk is. A táj egyébként nagyon klassz, az itteni elvárásoknak megfelelő. A torkolat partján zsombékos részek, kis csatornákkal, ahol dagály után visszafolyik a víz, köztük mindenféle madarak. A víz szélén hajók az iszapban. Az út másik oldalán meg legelők, általában birkákkal, mostanában sok báránnyal tarkítva. Messzebb meg dombok, úgyanúgy legelőkkel, amik sövénnyel vannak elválasztva, meg lejtős ösvénnyel összekötve. És persze itt-ott egy-egy falu.
Brauntonba érve elkezdtük keresni a St.Brannock's templomot. Nem találtuk, annak ellenére, hogy megkérdeztük a turista információnál. Helyette beültünk a White Lion nevű kocsmába, és rendeltünk egy Chicken Tikkát, meg Chicken Kurmát, merthogy a felében indiai étterem van. Melléraktunk még két korsó Guiness sört, hogy a Brit birodalom mindkét vége meglegyen. Itt is megkérdeztük a templomot, és itt tudták. Szóval átgurultunk a városon, közben láttunk egy nagy lawn bowling bajnokságot, amit perfect english lawnon játszottak. Egy darabig néztük, hogy fű-e, vagy szőnyeg.
Erről jut eszembe, a PEL projekt egyszerűsödött, mert feltekerve vesszük meg a gyepet. Így kicsit gyorsabb és egyszerűbb lesz.
Sajnos a templomba nem tudtunk bemenni, de kívülről is jól nézett ki a temetővel, meg a rengeteg vadvirággal, ami a sírokon és köztük nő. Egy bácsi éppen azzal gürizett, hogy egy motoros kaszával legyakja mindet.
Aztán elindultunk visszafelé. Most hátszelünk volt Barnstaple-ig, de sok örömünk nem, mert - bár férfi ilyet mindig félve mond - fájt a seggünk a nyeregben üléstől. Egyébként a bringák ilyen osztrák nyugdíjas dizájnt követnek, nagy lapos üléssel. Most nem kanyarodtunk be Barnstaple-be, hanem átvágtunk az új hídon, rövidítve egy keveset, hogy újra szembeforduljunk a széllel. Már egészen keményen kellett taposni, meg is álltunk egyszer, kétszer pihenni, végülis a teljes kör kb. 40 km. Hazaérve csak a kutya várt.
Nem sokkal később a család is hazaért, Michael bevásárolt. Vett egy esővíztartályt, komposztládát, és javaslatomra némi dróthálót, így tudok szitát csinálni, nem kell a játékokkal szarakodni. Ja, és vett nekem gumicsizmát, mert úgy gondolta, hogy csak G lába problémás. Most van akkor ünneplős Welly.