A szokásos reggeli után nekiálltam, hogy folytassam a kert egyengetését. Elhordtam a tegnap felfedezett betonlapokat és kihúztam egy újabb szintezőmadzagot, minek folyományaként rájöttem, hogy az első nem teljesen vízszintes, ami azzal együtt, hogy elvittem a betonlapokat, azt eredményezte, hogy hordhatam földet oda is, ahol korábban túl magas volt. Közben találtam egy kiskanalat is. Hogy leszereljem Mimit, aki marhára segíteni akart éppen, csak nagyon útban volt, odaadtam neki, hogy vigye be anyának. Szépen be is vitte, mint kiderült Michael imádja az ilyeneket, mert történelmük van. Ez meg ráadásul egy ezüst kiskanál, csak meg kell pucolni.
Miután szépen elegyengettem a fél placcot, lett egy kupac föld, amit el kellett talicskázni a másik oldalra. Na, ebben segített a két gyerek, a játéklapátokkal. Miminek sikerült egy komplett lapát földet a saját feje tetejére rakni, ami azért nem kis teljesítmény, főleg, hogy a talicskába akarta. Közben Ned számolta, hogy hány lapáttal megy bele. Meglepődtem, hogy simán számolta 18-ig, aztán megunta. Mimi is kétéves létére folyékonyan beszél, és simán számol 10-ig, nem tudom mit adtak ezeknek a gyerekeknek.
Közben G elment, hogy befizesse a hirdetésünk árát, amit az egyházközség lapjában adott fel, arról, hogy négy frankó munkás kéz áll rendelkezésre a faluban. Nem találta meg a házat. Egyébként érdekes, hogy nem nagyon vannak házszámok, hanem minden háznak neve van. Mi a "The rectory"-ban lakunk.
Ebéd után aludtak a gyerekek, aztán csapatostól elvonultunk a Tapeley parkba, ami a falu határában áll. Harriet nekünk is vett egy-egy szeptemberig érvényes jegyet, amivel annyiszor jövünk ahányszor akarunk. Annak ellenére, hogy reggel minden zúzmarás volt és a madáritató is be volt fagyva, nagyon jó meleg lett. Konkrétan másodszor égett le a fejem azóta, hogy itt vagyunk.
Az úton visszafelé aztán elvittem egy kocsi visszapillantóját. A mienk is becsukódott, és lógott belőle a tükör, de hála a német tervezőknek, csak vissza kellett pattintani. Hogy a parkoló kolléga tükrével mi lett, azt nem tudom, de megmondom őszintén, nem is nagyon érdekel, örülök, hogy nem bontottam le az egész kocsit.
Aztán megjelent, a szomszéd is olyan kiejtéssel, hogy a nyelvtudásomra kellett hivatkoznom, hogy ismételje meg mi a fenét akart. Kiderült, hogy nem az igényelt második kukát kaptuk meg reggel, hanem a szomszédét, csak azt kérte vissza. Viszont részeredmény, hogy a recycling dobozainkat végre kiürítették. Istenem, falusi problémák.
Aztán mégegyszer nekivágtunk, hogy befizessük az öt fontunkat. Meg kell hogy mondjam, nem ment egyszerűen, igénybe kellett vennünk egy telefonos segítséget.