Ugyan szombat szünnap, legalábbis általában, de ma is volt jelenésünk. Michael és Harriet meghívtak minket egy búcsúebédre. Ez egy kicsit olyan volt, mint a ballagás, mert az se akkor van, mikor minden kész, hanem még érettségi előtt, ami azért elég nyomasztó. Fél egyre foglaltak asztalt a Nobu nevű japán étteremben. El is indultunk, fél tizenkettőkor, mert át kellett vágni a Hyde parkon, ami magában háromnegyed óra. Kivételesen nagyon jó idő volt, így egész kellemes volt sétálni, annak ellenére, hogy mindketten elkaptuk a kórságot, amitől Ivo szenved egy hete. Hőemelkedés, torokfájás, és takony nagy mennyiségben.

Kicsit korábban értünk oda, még zárva volt. Szerencsére, mert különben behajtottunk volna, hogy Michael Finney névre van asztal, közben meg nem, mert egy tévedés folytán Michael ki van tiltva az étteremből. Egészen pontosan van még vagy három Michael Finney, akik közül az egyik csinált ott valamit. Nem tudni, hogy mit, a manager csak annyit közölt vele, hogy a legutóbbi viselkedése miatt nem kívánja többet látni az étteremben, és a csőrére rakta a telefont. Azóta Stanley néven foglal asztalt, és nagyon kedvesek vele. Mondjuk nagyot nem hazudik, mert a családjában mindenki Stanley is, ugyanis mindenkinek 4 neve van. Az étterem még arról is nevezetes, hogy Boris Becker itt ismerkedett meg valami nőcskével, akivel eltöltött egy estét egy úgynevezett "walk-in cupboard"-ban, amiből gyerek lett.

A kaja jó volt, természetesen sok nyers hallal, ami (fontos) nem fagyasztott, hanem friss. Persze valószínűleg a büdös életben nem jönnék rá a különbségre, sőt, jelen taknyosságunkban talán arra se jöttünk volna rá, ha pulykamellet csinálnak meg szusinak. Egyébként is úgy vagyunk vele, hogy érdekességnek jók ezek a japán kaják, de nem azért nem érnek fel egy rántott hússal.

A gyerekek is egész jól viselték az éttermet, de a pálcikákkal úgy sem mentek semmire, hogy volt gyerekeknek kifejlesztett pálcikaösszefogó-csipesz is. Viszont örömmel turkáltak a tésztában vele, anélkül, hogy fogyott volna.

Ebéd után elbúcsúztunk, hogy akkor este találkozunk. Mint mondtam, nem a búcsúval van vége a dolgoknak.

Útban hazafelé a Hyde Park Cornernél feltűnt nekem egy Free felirat. Rendes ember az ilyet végigolvassa. Azt mondta, hogy nyílt nap van az Aspley házban, ingyenes a belépés. Gyorsan be is léptünk. Végigsétáltunk a szobákon, anélkül a nyomasztó érzés nélkül, hogy most aztán mindent meg kell nézni, ha már kifizettük a jegyet. Tetszett is, annak ellenére, hogy az ilyen barokk jellegű kastélyok nem szoktak bejönni. Lehet, hogy az volt az oka, hogy nagy ablakok voltak, meg sok fény. Mellesleg itt lakott Wellington, akit akkoriban nagyon csíptek, mert lenyomta Napóleont. Csináltak is ennek emlékére néhány csicsás, drága cuccot, meg gyorsan elnevezték a gumicsizmát Wellington bootsnak.

Szóval a szülők nem töltötték otthon az éjszakát, nekünk kellett helyettesíteni őket. Ötre mentünk át. A gyerekek egész jólviselték a dolgot, pedig általában ilyenkor, ha nincs éppen mit csinálniuk, akkor elkezdenek üvölteni, hogy: I want my mummy! Később egyébként kiderült, hogy elég komoly prémiumot tűztek ki nekik, ha nem csinálnak ilyesmit. Talán ezért kellett Miminek alternatív problémát találnia: fáj a seb a lábán, ha vízbe rakja, kell neki ragtapasz. Nem komoly probléma, gondolhatnánk, de a kölkökön néhány napja kitört a sebtapasz láz, mindenre követeltek egy sebtapaszt, így a készletek gyorsan kiapadtak. Lerohantam a konyhába, és Szilvia (jellegű) papírtörlőből és celluxból csináltam ragtapaszt. (A celluxot is magas polcon kell tartani, mert elhasználják 12 perc alatt). Szépen beragasztottam a bibit, ami a bokáján volt és már negyed órája tartotta víz felett. Szépen belerakta a vízbe és visított, hogy még mindig fáj, úgyhogy nekiállt leszedni. Simán lejött, csak a ragasztó maradt a bőrén. Azt én szedtem le. Újra kezdte, hogy kell ragtapasz. Felhívtam rá a figyelmét, hogy éppen akkor szedte le. //Jut eszembe, Mimi nem érti, de már reklamál: You can't say "ó bazmeg!"//Megint lekocogtam, gyártottam újat, azzal már elégedett volt. Fürdés kész volt, simán ment a pizsamába töltés is. G estimesét mondott. Gyermekek által választott téma: mit esztek Magyarországon? Nem akartam mondani, hogy gyerekeket, ha nem alszotok el rögtön.

Az éjszaka egész tűrhetően telt, bár G kétszer volt fent Ivonál, aki ismét üvöltőrzsőrmestereset játszott, én egyszer sem ébredtem fel. Pontosabban egyszer igen, mikor Mimi elkezdte az I want my mummy-t, de gyorsan abbahagyta. Lehet, hogy Ned a szájára ült, hogy kapjon Legot.