Végre kialudtuk magunkat. Egészen pontosan én kialudtam magam. Nem annyira korán indultunk ebből kifolyólag. Első utunk a virágpiacra vezetett. Azt kell mondanom, hogy a virágpiaci árak egységesek, egy fájver minden. Legfeljebb a mennyiség változik. A virághelyzet áttekintése után ittunk egy kávét egy kis kávézóban, jóval kellemesebb árfolyamon, mint a Starbuck's-ban múltkor. Megújulva célbavettük a pénisz alakú irodaházat, amit már annyiszor láttunk messziről. Most is kikandikált a teteje az irodaházak közül nem túl messzire, gondoltuk akkor eljött a pillanat, hogy közelről is megnézzük. De ezt csak mi gondoltunk. Három keresztutca után gonoszul meglépett, és teljesen más irodaházak között találtuk magunkat. Ez az a hely, ahol hétközben a pingvinek dolgozgatnak napi 12 órát. Nem irigylem őket, túl steril környék! Az üldözést megunva elindultunk a "London csontjai" kiállításra. Néhány, London területén itt-ott előbukkant csontvázat állítottak ki, a római kortól a XIX. századig. Lehet, hogy csak az érdekesebbeket rakták ki, de egyik sem nézett ki valami jól. A betört koponyától az angolkóron és szifiliszen keresztül volt itt minden nyomorúság. Legjobban még az a hentes úszta meg, aki végelgyengülésben halt meg, bár neki is oda voltak a térdei és néhány csigolyája is összenőtt a nagy terhelés miatt. Nagyon tanulságos volt a kiállítás, ajánlom mindenkinek, aki szeptember 28. előtt erre jár! A múzeum elmeletén volt egy kiállítás mindenféle gyógyítással kapcsolatos eszközökből. Törzsi maszkoktól a művégtagokig volt minden. Még Napóleon fogkeféjét és Darwin sétapálcáját is megtekinthettük.
A múzeum után a Highgate temetőbe mentünk, ahol a csontoknak lenni kellene. Ez az első olyan temetők közül való, amit magánvállalkozás keretében nyitottak, mikor rájött a város vezetése, hogy a templomkertek kapacitása véges, a város lakosainak száma meg irgalmatlanul nő. Később a biznisz becsődölt az akárhanyadik tulajdonos alatt és senki nem akarta átvenni. Köztük az önkormányzat sem, pedig egy fontért megkapták volna. Most egy alapítvány vette kézbe, a mostanára dzsungellé vált temetőt. Lenyűgöző a bozótos erdőben álló viktoriánus emlékművek sora. Ezeket már kibányászták a borostyán- és szederbozótból. Sajnos fotózni nem lehett, pedig nagyon kellett volna, viszont kellett belépőt fizetni, amiért cserébe körbevezettek. Marx sírját nem láttuk, mert az a temető másik részében van, meg nem is érdekelt, de sokszor elmondták, hogy nem itt, van, akit az érdekel, menjen a másik oldalra, így gondoltam leírom: mi se láttuk. Láttuk viszont Faraday sírját, akinek a tevékenységét talán kevésbé használták fel a világ kicsinálására. Továbbá láttuk néhány korabeli híresség emlékművét, meg a kor bizniszét, a családi kriptát, amit templomkertben nem lehett megvalósítani. Itt viszont mindenki kiélhette kivagyiságát. Sőt van, aki halála után kétszer költözött nagyobb sírba, mert a megvastagodott család így találta jónak.
A temető után átmentünk a szomszédos parkba, ahonnan jó kilátás nyílik Londonra, a Parlament dombról. Szerencse, hogy nem napkeltét jöttünk nézni, mert azért nem volt annyira jó a kilátás. London azért annyira nem szép, hogy egy dombról nézve érdekes legyen. Van néhány magas toronyház, sok daru, több nem látszik, úgyhogy haza is mentünk vacsorázni.
Utolsó kommentek