Reggel a Speakers cornernél kezdtük a napot. Ez az a sarok, ahol minden hülye elmondhatja a véleményét, és nem számít felségsértésnek. Minden hülye el is mondja, vagyis csak azok. A mai vasárnapot egy szarvakkal felszerelt baseball sapkába öltözött néger szemelte ki magának, mint Lucifer. Meg is jegyeztem G-nek, hogy a kardnak kilenc éle lesz, nem öt, nem hét. Sok időt nem töltöttünk itt, visszaszálltunk a metróra és továbbmentünk a Trafalgar tér felé. Persze miután leszálltunk nem oda mentünk, hanem elindultunk a Covent Gardenhez. Aztán út közben megálltunk egy kávéra, mert az tradicionális pontja a turistáskodásunknak, meg életbenmaradásunknak. Persze rám nincs olyan veszélyes hatással a hiánya, mint G-re. Én csak alszok nélküle. A kávézóban egy feltűnően olaszgyanús ember adta a kávét, de csak egy csapat rendőr után kerültünk sorra. Az egyiken tányérsapka volt, bőrnadrág és feszülős póló. Talán még el is kezdtem volna dúdolni, hogy vájemsziéj, ha kiegészítőként nem egy kurvanagy stukkert hord.

Már a kávénkat szürcsölgettük a kirakaton kibámulva, mikor rájöttünk, hogy szemben van a rendőrség. Mögöttünk, meg dalolni kezdett a pacák. Összenéztünk G-vel és bólintottunk.

A Covent Gardenben nem sokáig maradtunk, mondjuk úgy 3 percig. Szerencsére minden látványosság ki van táblázva, így megindultunk a British Múzeum felé. Valahol félúton elvesztettük a táblákat, és már majdnem visszafordultunk a Trafalgar tér felé, de csak megláttunk egy táblát a megfelelő felirattal. Nem annyira magabiztosan kezdtük a napot.

Aztán csak odaértünk a múzeumhoz, ami szép helyi hagyományként ingyenes. Meg rohadt nagy. Sőt nem rég még egy nagy kupolát is húztak az udvar fölé. Építészek  figyelmébe ajánlom. Szerintem jobb mint a Louvre piramisa. Nem terveztük, hogy mindent megnézünk, sőt még azt se, hogy úgy teszünk, mint aki mindent megnéz. Inkább össze-vissza mászkáltunk, aztán ha valami megtetszett, azt megnéztük. Nemrég kitalálták itt, hogy az emberek mindent szeretnek megtapizni, hát adjuk a kezükbe a dolgokat! Nyilván nem a múmiákat lehet kitekerni, de a pénzről szóló kiállításon mi is megtapiztuk néhány érdekes pénzt. Például a római négy kilós bronzdarabot, ami nagy címletnek számított.

A múzeumtól csak úgy találomra indultunk a Trafalgar tér felé, immár ennedszerre. Közben megálltunk még egy kávéra meg ettünk mellé egy sütit. Mindezt egy Starbucksban, ha már nem jöttek Magyarországra. Mondjuk minek jönnének?

A Trafalgar téren beugrottunk a National Portrait Gallerybe is. Le kellett adni a ruhatárban a sok cuccunkat. Szerencsére fél óra múlva, mikor már kifelé mentünk, egy másik nő volt ott. Kellemetlenül éreztem volna magam, ha lebukunk, hogy fél óra alatt végeztünk Britannia nagyjaival. De mit tehettünk volna? Ennyi idő alatt a családi fotóalbumot is végiglapozzuk, pedig azokat az embereket még többé-kevésbé ismerem is.

A Trafalgar teret jól megnéztük magunknak, aztán mentünk is tovább a Wesminster Abbey felé. Az út le volt zárva, mert éppen bicikliverseny volt. Mikor jöttek a felvezető motorosok, rákészültem, hogy csinálok pár képet. Kettőt sikerült kattintanom diára, és vége is volt. Öt másodperc alatt elhúzott az összes versenyző. Nagyon-nagyon gyorsan. És nem jött több. Rá kellett jönnöm, hogy nem azért zárták le az utat, mert a bringások akadályozták volna a forgalmat. Inkább azért, mert gyorsabban mentek a megengedettnél.

A Parlament és a Westminster pont olyan volt, mint előző nap, csak most nem volt sötét. Viszont kiderítettük, hogy a Westminsterért nem kérnek pofátlan belépőjegyárat, viszont nem volt nyitva már. Szóval áttettük a következő szombatra.

Annak ellenére, hogy az idő elég szarul nézett ki, elmetróztunk a Regent's parkba. Miközben átgyalogoltunk rajta, arra a következtetésre jutottam, hogy a mókus egyáltalán nem szőrös farkú patkány. Lehet, hogy tetves, meg bolhás, és terjeszt mindenféle ocsmány betegséget, de attól még jópofa jószág. Meg aztán ezeket az ocsmány betegségeket általában emberek is terjesztik.

Kicsit még üldögéltünk a tóparton, mintha nem lenne szar idő, közben tanulmányoztuk a szárcsák lábát. Aki nem tudná, a szárcsának nem úszóhártyái vannak, mint egy normális vizimadárnak, hanem ujjpercenként különálló kis leffentyűk vannak a lábujjain, amik szépen kinyílnak, laposra, mikor evez, vagy álldogál, illetve összecsukódnak, mikor éppen előre húzza a lábát. Mindegy, itt egy link lehet találgatni, hogy a leírás alapján melyik az.