A délelőtt valahogy eltelt, délutánra viszont mi kaptuk meg a gyermekeket, meg 20 fontot, hogy a Holland parkban ültessük fel őket a ringlispielre. Szépen ki is vonultunk és végigpróbáltunk mindent a "vidámparkban". A szülői kérésre G fittyet hányt, én meg nem is tudtam róla, úgyhogy egyedül ültek a hullámvasúton. Véleményem szerint komoly veszély nem fenyegette őket, tekintve a méreteket és a sebességet, viszont így sokkal többmindent kipróbálhattak. Legjobban a felfújhatós csúszdát szerették, annak ellenére, hogy mindketten lenyúzták rajta a könyöküket. Meg ahogy néztem minden gyerek, aki lecsúszott rajta. Problémát csak az okozott, hogy négyet lehetett csúszni, és hiába számolták szépen maguknak, a negyedik után is úgy kellett lefeszegetni őket. Vagyis inkább Mimit.

Innen átmentünk az új játszótérre. Erről csak annyit kell tudni, hogy átértékeltem a teljes gyermekkoromat és a tiéteket is. Szar életünk volt. Olyan frankó mászókák, csúszdák egyebek vannak, hogy szinte beszálltam volna a játékba, csak túl sok szülő volt arrafelé. Helyette fényképeztem a két kölköt, meg adtam az ötleteket, hogy hova tudnának még felmászni. Azt hiszem kicsit fordítva csináltam, mint a szülők. Nagyon élvezték és teljesen épségben kerültek haza.

A szülők esküvőn voltak egész éjjel, így ott kellett aludnunk, hogy vigyázzunk a kölkökre. Persze Ivo felébredt vagy négyszer éjjel, hogy fel kelljen ugrálni, Miminek meg eltűnt az ágyban a nyula, amit meg kellett keresni. Ezt leginkább G csinálta, bár egyszer voltam  Ivot itatni én is és egyszer már éppen tápászkodtam, mikor felpattant és felment hozzá. Viszont én is mindig felébredtem, úgyhogy mindkettőnknek hosszú volt az éjszaka.