Mozgalmas nap volt a mai. Reggel kilenckor megérkezett Geoff, a farmer, vagy mi a szösz, aki munkalehetőséget ígért számunkra Michaelnek. Huhh, hát először is, megérkezett egy Land Rover furgonnal. Mondom jönne G is, ugye nem baj. Nem hát, csak adjak egy dobozt, amibe belerakhatja az ülésen lévő göncöket, hogy hárman elférjünk. A teljesség igénye nélkül: csavarhúzők, anyák, fecskendő birkák beoltásához, villáskulcs, három sörétes patron, papírok, csavarok.
Miután mindent hátrapakolt, mondta, hogy beülhetek. Arra gondoltam, hogy rakok oda két marék kutyaszart, hogy mégse a mocsokban üljek. Végülis mégiscsak abban ültem. Bezsúfolódtunk mind a hárman és elindultunk G azonnal jelezte, hogy felfordult a gyomra, de nem tudja, hogy a kanyarok, a zsúfoltság, a reggeli, vagy a tömény birkaszar szag az oka. Végül negyed óra múlva megérkeztünk. Megmutatta, hogy mi lenne a munka. Bozótirtás, favágás. Örömteli könnyed munka, gondolom igény szerint szaré'-hugyé. Aztán körbevitt a birtokon. Hát, nem kicsi, viszont baromi nagy. Munka az tényleg akadna. Egy órát autókáztunk a földjein a birkái, tehenei, erdei és tavai közt. Hazafelé megkérdezte, hogy mégis mennyit kérnék óránként. Mondom, hogy az azért sokmindentől függ, mert G is szeretne dolgozni, meg aztán szállásunk sincs. Azt mondta, hogy megnézi a foglalásokat, hogy fel tud-e szabadítani nekünk egy házat. Na, biztos, hogy nem megyünk oda. Egyébként 16 nyaraló van az egyik erdőben, mellette a völgyben meg horgásztavak, és tök csönd, meg néhány ott nyaraló család. Hát ez a pro, a con meg az, hogy kint van a halál farkán túl és tényleg nincs ott semmi. Kocsink az nincs, a legközelebbi ház kb. 3 km, a legközelebbi bolt meg 10. Internet se. Szerintem nem tud annyit fizetni.
Mikor hazakeveredtünk, átültünk a Golfba és elindultunk a napi program felé. Ugyanis megint az a ritka helyzet állt elő, hogy egyszerre volt szabadnapunk. Előszöt a Broomhill szoborparkba mentünk. Nem gondoltam volna, de bejött. Volt persze egy rakat olyan szobor, ami "Apa hajlít lemezből" kategória, de sok jó is akadt. Képek alant.
Innen az Arlington Courthoz autókáztunk, mert ezt is dícsérte Harriet. Tényleg nem volt rossz. Kicsit fényképeztük, megpiszkáltuk a pónikat, végig figyelve, nehogy a kabátunkat megegye, aztán célbavettük a kocsimúzeumot. Végignyargaltunk rajta. Nem rossz, de szerintem a parádi jobb.
Aztán megnéztük a veteményes kertet, ami errefelé kötelező eleme egy nemesi kúriának, végül tettünk egy körsétát a közeli erdőben, ami során azt a problémát próbáltuk megoldani, hogy vajh' növénygyűjtemény számára le lehet-e préselni egy egész fát, avagy reménytelen. Arra jutottunk, hogy tuti eredményt valószínűleg a vákuumfóliázás utáni gőzöléses lassú lapítás se hozna, viszont eleve két üveglap közt fát növeszteni meg lassú és körülményes. Ha valaki tudja a megoldást, ne habozzon, azonnal lépjen kapcsolatba velünk!
És természetesen mire a végére értünk, esett az eső.
Utolsó kommentek