Á dolgozott a boltban, én meg 5h-t takarítottam egy házikóban. A nőről már első találkozásunkkor is az volt a benyomásom, hogy nem áll a helyzet magaslatán. Reggel, amikor megérkeztem a 3x átvariált időpontban, azzal nyitott, hogy írt egy hosszú listát tegnap este arról, hogy mit kellene csinálni, de elvesztette. Szerencsére a szétszórtságát a kedvessége kompenzálja. Mélyinterjút készített velem takarítás közben, merthogy az az egyik legnagyobb problémája, hogy csak 90 és 2 éves emberekkel beszélget. Ugyanis alkalmi munkákból tartja fenn magát. Heti két nap egy kisgyerekre vigyáz, egy nap egy nénire, időnként egy kutyára, valamint a nyári szezonban Clovellyben takarít. És a jövő héten kiköltözik a házból egy lakókocsiba (amit bérel), hogy a házat ki tudja adni. Merthogy kell neki a pénz a ház törlesztésére. Felmerül a kérdés, hogy az ilyen ember miért bérel fel takarítónőt....? Nem tudok másra gondolni, minthogy beszélgetni akart. Miután engem teljesen kifaggatott, felmertem tenni neki a kérdést, hogy miért van egyedül. Erre egészen meglepő választ adott: "Egy évvel ezelőtt a férjem úgy döntött nőként éli tovább az életét. 13 év házasság után egyszercsak azt mondta, hogy amikor nem vagyok otthon felöltözik a ruháimba!"  Saját bevallása szerint 12 éves kora óta öltözött nőnek szabadidejében, ennek ellenére 38 évesen úgy döntött, hogy megházasodik. A nő meg 13 évig semmit sem sejtett az egészből. Mondtam neki, hogy azt hittem ilyet csak a tévében hallani, erre azt mondta, hogy a tévé sokat segített neki a coming outban. Szerencsére a gyerekek a nő első házasságából vannak, tehát nem lett két anyjuk hirtelen. De a nőnek ez akkora trauma volt, hogy azóta sem érzi magát teljesen a toppon. Nos, a takarítás befejeztével 10 percig kereste a pénzt, amit előző este elkülönített erre a célra, majd jól eldugott.

Délután Á-val elindultunk a Buddha szobor felkutatására, ami állítólag az egyik közeli erdőben van. Meggyőződésem, hogy Michael találta ki a mi szivatásunkra. Soha senki mástól nem hallottam felőle, a neten sincs fent, ergo nem létezik. Kukoricásba, birkaszarba, patakátugrásba és páfránydzsungelbe keveredtünk, amiből elegem lett hamar és inkább visszamentünk Westleigh-be sörözni, valamint élvezni a brit nyarat. Ma ugyanis annak ellenére, hogy hétvége volt, legalább 18 fok volt és sütött a nap. Mondjuk a szél is fújt mellé, de ilyen apróságokon már nem akadunk fenn. A Westleigh Inn nagyon pofás, és van sörkertje is, meg fogjuk még látogatni!