Mivel ugye Londonban vagyunk, Harriet szeretné kihasználni a lehetőséget, hogy találkozzon régi barátaival, amihez mi vagyunk az eszköz. Alapvetõen szerintem ezért kellett eljönnünk.
Nyilván arra az időre, amíg nincs otthon, a gyerekek nem függesztik fel élettevékenységüket, például Mimi üvölt az emeletről, hogy készen van, amikor WC-n ül. G meg lenn a konyhában Ivot tölti tejjel. Ilyenkor kapja az ember a szülői felkészítõ tréning azon részét, amiről soha senki nem szokott mesélni. Felballagtam, meg is találtam a kiscsajt az ülőke szélén egyensúlyozva, természetesen sarkig kitárt ajtó mellett. Szépen kipucoltam a seggét, és útjára bocsátottam, azzal a boldog tudattal, hogy ez is megvolt különösebb hiszti nélkül.
Persze miért is lenne ilyen egyszerű az élet, öt perc múlva ugyanaz a hang, ugyanonnan, ugyanazt üvölti. Megint fel, megint törlés, de közbeszól, hogy „A bugyimban is van kaki.” Na, hála istennek, a nehezített tételt kaptam. Akkor nadrág le, bugyi le, törlés folytatása. De megint beleszólt a mûveletbe, hogy „A lábam is olyan!” De jó! Be a kádba, aztán kicsapatjuk. Persze fix zuhany van, nem lehet alákanyarítani a csövet, marad a locsolgatás kézzel, de előbb még félre kellett túrni a kád teljes területét elfoglaló jószágokat, felhúzható búvárokat, kishajókat, hogy mégse legyen szaros minden, amivel este pancsolni fognak. (Itt szeretném közbeszúrni a kérdést, hogy kaphat-e el fertőzést az ember a saját szarától?) Gyermeket behajtogattam szépen a csap alá, de akkor jött a forró-hideg játék. Szerencsére közben talált egy szivacsot és oda is adta, hogy használjam azt. Éljen a kooperáció!
Ilyenkor gondolja az ember, hogy nem fogtak ki rajtam, így, nehezítve is siker a vége. Persze ott áll a kádban egy kölök, egy szál pólóban, víztől csöpögő seggel. A szárazra törlés nem ügy, de gyorsan keríteni kell egy bugyit, miután azt sikerült kideríteni, hogy a nadrág legalább tiszta. Galopp fel még néhány szintet, hogy a szobájukban találjak egy tiszta bugyit. Persze először Ned szekrényét nyitottam ki, nyilván nem volt benne ilyesmi, de Mimiében sem. Szerencsére magyar vagyok, ami nem csak azt jelenti külföldön, hogy mögötted megy be a forgóajtón, de előtted jön ki, hanem azt is, hogy akár gyermekek jelenlétében is bátran faszpicsázhatok, mert kb. 1000:1 az esélye annak, hogy van valaki hallótávolságban, aki érti. El is kezdtem, nem foglalkozva a ténnyel, hogy G a konyhában prímán érti. Aztán rátaláltam a bőröndre, a gyerekruhákkal. Természetesen a ruhák vegyesen voltak a bőröndben, ömlesztve. Bugyi sehogy nem akadt a kezembe. Mondjuk furcsának tűnhet a kapkodás, de Mimi nem az a gyerek, akit könnyű benne tartani a ruháiban. Általában a reggeli öltöztetésnél is addig jut el a projekt, hogy ledobálja a pizsamát, aztán elrohan. Jelen esetben annyi időm volt, amíg eszébe nem jut, hogy maradhatna akár így is. Hihetetlen módon mikor visszaértem, még mindig ott állt, ráadásul fel is vette első szóra. Tada-da-daaa! Level 2.
Aztán este még elmentünk sétálni.
Utolsó kommentek