Reggel csörgött a vekker, pedig rohadtul nem kellett volna neki. Lenyomtam, de már mindegy volt. Ha egyszer az ember felébred és tele a hólyag, ott már nincs visszaalvás. Rövidesen G is felkelt, megreggeliztünk, és eldöntöttük, hogy Lynmouthba megyünk kirándulni.
Útközben, éppen a cél előtt muszáj volt megállnunk, mert az egyik völgyben úgy állt a köd, ahogy felette ragyogott a napsütés. Megálltunk egy kemping bejáratánál, kiugráltunk a kocsiból, mint egy kommandós osztag (G, kutya, meg én), kikaptuk a fényképezőket és már kocogtunk is visszafelé az úton. Közben láttunk egy táblát, hogy a parkolót csak vásárlók használhatják. Néztek is ránk furcsán a boltból, de nem szóltak egy szót se. Visszafelé azért mondtam nekik, hogy bocs a csak-úgy-leparkolásért, de nem vették a szívükre.
Lynmouth több dologról is híres. A helyiek szerint arról, hogy '52-ben egy árvíz a fél falut elmosta, mások szerint a Lyntont Lynmouth-szal összekötő felvonó miatt. Ez utóbbi egy zseniális kis dolog. Nagyjából olyan, mint nálunk a várban, de ez teljesen környezetbarát. A két kocsi össze van kötve egy kábellel, a fenti állomáson lévő keréken keresztül. Eddig semmi extra. A lényege az, hogy mindkét kocsin van egy víztartály, amit fent mindig megtöltenek az arra csörgedező patakból, így a fenti kocsi nehezebb lesz, és lemegy, ezzel felhúzza a lentit. Amikor leér, akkor kiengedik a vizet. Na, ezzel a cuccal nem utaztunk, mert értelmetlennek láttuk csak azért felmenni, hogy lejöjjünk.
Egyébként nem is ezért jöttünk, hanem azért, mert ahogy a linkelt térképen is látszik, van egy kellemes erdős völgy a várostól nyugatra, ami úgy nézett ki, hogy kellemes hely lenne egy kirándulásra.
Ahogy beértünk a városba, köd fogadott. Úgy látszik, ezt a völgyet is kinyomták felhővel. Mielőtt elindultunk volna, azért bemelegítésként elsétáltunk a kikötőig. Ide is apálykor sikerült jönnünk, így ezen a kikötőn is átgyalogolhattunk, a hajók közt, miközben a tenger felől csak jöttek a felhők. Mi meg megfordultunk és a folyó mellett felfelé indultunk az erdőbe. Ahogy elhagytuk a várost, a köd is eltűnt, vehettük le a széldzsekit, meg a pulcsit. Tudom, otthon 30 fok van. A folyó végig vadvizi kajakozásra lenne alkalmas, abból is az a fajta, ami a bátrabbaknak való. Az erdő meg olyan esőerdős, bár ma megérdeklődtem, nem az, mert itt csak 2000 mm eső esik, és 3000-től számít mérsékelt övi esőerdőnek. Mindegy, minden követ fát vastagon moha borított, és páfrányból is volt bőven mindenfelé. A völgy mély és meredek, a folyó meg hangos, szóval se látni, se hallani nem lehet a forgalmat az úton, ami feljebb a völgy oldalában megy. Mondjuk nagy jövés-menés nincs, mi azon az úton érkeztünk, de más nem nagyon.
A folyót kereszteztük egyszer-kétszer, mire elértünk Watersmeetig, ahol két folyó találkozik. Mondjuk a nevéből is rá lehet jönni, de ez nekem elsőre nem sikerült, csak mikor a térképen láttam. Watersmeet nem egy falu, csak egy ház, ahol sokan piknikeznek. Nagyon hangulatos. Mi még egy darabon követtük az egyik folyót Brendon felé, de aztán visszafordultunk, valahol félúton. Visszafelé más ösvényen mentünk, de ugyanabban a völgyben. Közben pihenésképpen kiszedtünk Sungooból néhány kullancsot, eggyel viszont nem bírtunk, A szeme alatt volt és bár kutyához mérten jól tűrte, hogy kullancs helyett a szőrét szedjük ki, azért mégiscsak meglehetősen mozgott, ezért meg kellett ragadnom az orrát. Ettől viszont tiszta kutyanyál lettem, aztán G is. A következő patakig eltartott szőrős kutyanyálas büdös kézzel mentünk.
Lynmouthba visszaérve meglepve tapasztaltuk, hogy a ködöt még mindig nem számolták fel. Hazafelé ugyanazon az úton mentünk, ugyanolyan ragyogó napsütésben, hogy aztán Instow határában megint behajtsunk a ködbe.
Útközben, éppen a cél előtt muszáj volt megállnunk, mert az egyik völgyben úgy állt a köd, ahogy felette ragyogott a napsütés. Megálltunk egy kemping bejáratánál, kiugráltunk a kocsiból, mint egy kommandós osztag (G, kutya, meg én), kikaptuk a fényképezőket és már kocogtunk is visszafelé az úton. Közben láttunk egy táblát, hogy a parkolót csak vásárlók használhatják. Néztek is ránk furcsán a boltból, de nem szóltak egy szót se. Visszafelé azért mondtam nekik, hogy bocs a csak-úgy-leparkolásért, de nem vették a szívükre.
Lynmouth több dologról is híres. A helyiek szerint arról, hogy '52-ben egy árvíz a fél falut elmosta, mások szerint a Lyntont Lynmouth-szal összekötő felvonó miatt. Ez utóbbi egy zseniális kis dolog. Nagyjából olyan, mint nálunk a várban, de ez teljesen környezetbarát. A két kocsi össze van kötve egy kábellel, a fenti állomáson lévő keréken keresztül. Eddig semmi extra. A lényege az, hogy mindkét kocsin van egy víztartály, amit fent mindig megtöltenek az arra csörgedező patakból, így a fenti kocsi nehezebb lesz, és lemegy, ezzel felhúzza a lentit. Amikor leér, akkor kiengedik a vizet. Na, ezzel a cuccal nem utaztunk, mert értelmetlennek láttuk csak azért felmenni, hogy lejöjjünk.
Egyébként nem is ezért jöttünk, hanem azért, mert ahogy a linkelt térképen is látszik, van egy kellemes erdős völgy a várostól nyugatra, ami úgy nézett ki, hogy kellemes hely lenne egy kirándulásra.
Ahogy beértünk a városba, köd fogadott. Úgy látszik, ezt a völgyet is kinyomták felhővel. Mielőtt elindultunk volna, azért bemelegítésként elsétáltunk a kikötőig. Ide is apálykor sikerült jönnünk, így ezen a kikötőn is átgyalogolhattunk, a hajók közt, miközben a tenger felől csak jöttek a felhők. Mi meg megfordultunk és a folyó mellett felfelé indultunk az erdőbe. Ahogy elhagytuk a várost, a köd is eltűnt, vehettük le a széldzsekit, meg a pulcsit. Tudom, otthon 30 fok van. A folyó végig vadvizi kajakozásra lenne alkalmas, abból is az a fajta, ami a bátrabbaknak való. Az erdő meg olyan esőerdős, bár ma megérdeklődtem, nem az, mert itt csak 2000 mm eső esik, és 3000-től számít mérsékelt övi esőerdőnek. Mindegy, minden követ fát vastagon moha borított, és páfrányból is volt bőven mindenfelé. A völgy mély és meredek, a folyó meg hangos, szóval se látni, se hallani nem lehet a forgalmat az úton, ami feljebb a völgy oldalában megy. Mondjuk nagy jövés-menés nincs, mi azon az úton érkeztünk, de más nem nagyon.
A folyót kereszteztük egyszer-kétszer, mire elértünk Watersmeetig, ahol két folyó találkozik. Mondjuk a nevéből is rá lehet jönni, de ez nekem elsőre nem sikerült, csak mikor a térképen láttam. Watersmeet nem egy falu, csak egy ház, ahol sokan piknikeznek. Nagyon hangulatos. Mi még egy darabon követtük az egyik folyót Brendon felé, de aztán visszafordultunk, valahol félúton. Visszafelé más ösvényen mentünk, de ugyanabban a völgyben. Közben pihenésképpen kiszedtünk Sungooból néhány kullancsot, eggyel viszont nem bírtunk, A szeme alatt volt és bár kutyához mérten jól tűrte, hogy kullancs helyett a szőrét szedjük ki, azért mégiscsak meglehetősen mozgott, ezért meg kellett ragadnom az orrát. Ettől viszont tiszta kutyanyál lettem, aztán G is. A következő patakig eltartott szőrős kutyanyálas büdös kézzel mentünk.
Lynmouthba visszaérve meglepve tapasztaltuk, hogy a ködöt még mindig nem számolták fel. Hazafelé ugyanazon az úton mentünk, ugyanolyan ragyogó napsütésben, hogy aztán Instow határában megint behajtsunk a ködbe.
Utolsó kommentek