Reggel nem kellett kapkodni, mert tízre mentünk az öreghez, aki takarítót keresett. Hát, a bácsi, ha nagyon finoman akarok fogalmazni, szarul néz ki. Igazából már jócskán abban a korban van, mikor már semmi nem jó neki, de ugyanakkor mindent jobban tud, röviden iszonyú problémás. Csont és bőr szikkadt öregember, fogai az asztalon, a fotel mellett kézreeső helyen oxigénpalack, de szellemileg még nagyjából rendben van. Mondta, hogy a feleségével, aki tavaly halt meg sokat jártak Magyarországon, de aztán bejöttek az oroszok és nem tudtak többet menni. Hát ennyit a koráról. Kérdeztem, hogy mikor volt ez, mondta, hogy régen, már vagy tíz-húsz éve. Lehet, hogy a felesége se tavaly halt meg. A lakás egyébként pokoli ízléstelenül volt berendezve, de a kilátás isteni volt. Gyakorlatilag az, amit a fényképezgetni szoktam a strandon.
Közben kifejtette az öreg, hogy egy helyi lány takarít nála, de az lusta, mert a helyiek született lusták. Szeretném megjegyezni, hogy minden egyes kis giccs pormentes volt a lakásban. A szönyeg mindenhol bokáig süppedt, de úgy nézett ki, mintha új lenne. Végül abban maradtunk, hogy a munka sajnos nem oldható meg, mert azt akarta hogy G a takarítás mellett vacsorát is csináljon neki, de ő akkor a gyerekeket kajáltatja éppen. De megegyeztünk, hogy a bevásárlást elintézzük neki, úgyis járunk a Sainsbury's-be. Ragaszkodott hozzá, hogy ingyen nem csinálhatjuk, úgyhogy abban maradtunk, hogy egy ötösért. Mindenesetre nem lesz egyszerű, mert elmondta, hogy a mostani lány, az figyelmetlen, és a polc elejéről veszi le a dolgokat, pedig köztudott, hogy a frisset mindig hátra rakják be. Hmm, mindegy, bevásárlunk neki.
A mai napra azt terveztük, hogy a Tarka trail-en biciklivel elmegyünk Torringtonig, meg vissza, de a család barátai (2 pár, mind2 Porschével érkezett) lestipistopizták a bicikliket, szóval megint autókáztunk. Az előrejelzés délelőttre még egy kis esőt, de délutánra már jó időt mondott. Bátor előrejelzés volt az öt méter átmérőjű esők országában! Mindenesetre a Short walks in Devon füzetet alapnak felhasználva és egyáltalán nem ragaszkodva hozzá, valamint a Google Earth tanulmányozása után arra jutottunk, hogy elmegyünk Stoke-ba, ami egy csepp kis falu, teljesen jelentéktelen, inkább a mellette lévő Hartland híres a néhai apátságról. Azért néhai, mert ugye VIII. Henrik, miután a pápa nem választotta el örökölt hitvesétől, bemondta az einstandot, és azóta nincs apátság itt se, meg máshol se nagyon Angliában.
Mi mégse ide mentünk első körben, hanem Stoke bázissal kirándulni. Gyakorlatilag a teljes partvonalon végigmegy a coastal path, és elég dramatikus helyeket érint. Mi is kimentünk a tengerpartig, ami errefelé szinte mindig függőleges sziklafalat jelent, és ráfordultunk a parti ösvényre északi irányba. Az volt a terv, hogy elmegyünk a világítótoronyig, megnézzük a SS Joanna roncsait, aztán visszafelé esetleg megnézzük az apátságot, meg a parkját.
Végül nem jutottunk el a roncsig, meg elkezdett esni az eső, és úgy meg nem olyan kellemes, de mindenképpen megérte, mert gyönyörű volt az út. A képeken nem is annyira jön át. Rengeteg virágot láttunk, meg egy nagyon aranyos kis hidat, patakkal, a fák között meg harangvirágmezőket. El is döntöttük, hogy nyáron még visszajövünk ide. A visszaúton végig esett, úgyhogy ázott, vert hadként másztunk fel-le az ösvényen, végig a parton, aztán befordultunk az apátság völgyébe, az autó és Stoke felé. Ez a völgy is tele volt göcsörtös fákkal, meg persze harangvirággal. Az út a stoke-i templomkerten át vezetett az autóig, így benéztünk a templomba is. Megúsztuk tea nélkül. Egyébként ez is szabvány templom, csak az L-es méret, három hajóval.
Hazafelé félútig esett, aztán elállt, vagyis inkább kijöttünk az eső alól. Szerencsére már kezdem megszokni az itteni utakat, mert ha elsőre kellett volna itt mennem, biztos összehugyozom magamat. Az utak errefelé gyakorlatilag 1,5 sávosak, másfél méterrel vannak terepszint alatt, kanyarognak és ugye 0, azaz nulla padka van mellettük, helyette fal. És akkor egyszer csak ki van rakva egy 40-es sebességkorlátozás. Baszd meg, eddig is 30-cal jöttem, és szorítottam a kormányt, nehogy szembejöjjön valaki egy kanyarban!
Egy órával azután, hogy hazaértünk Instowban is elkezdett esni az eső, majd ázottan bevonult a vendég csapat, akik Torringtonig tekertek, ahogy mi is terveztük. Vacsorára kaptunk valami pörköltet, mert túl sokat főztek. Hát, mit mondjak, tényleg túl sokat főztek. Nem segített az se, hogy savanyúuborkával próbáltuk elnyomni az ízét. Most fedeztem fel egyébként, hogy magyar gyártmány az ubi. Ennek ellenére fel kell vizezni, mert iszonyú ecetes. Szerencsére kaptunk egy kis csokitortát is, a végén azzal öblögettünk, hogy elnyomjuk a fertelmes utóízt. De most tényleg, mi a fenét keres citromhéj egy pörköltben?
Közben kifejtette az öreg, hogy egy helyi lány takarít nála, de az lusta, mert a helyiek született lusták. Szeretném megjegyezni, hogy minden egyes kis giccs pormentes volt a lakásban. A szönyeg mindenhol bokáig süppedt, de úgy nézett ki, mintha új lenne. Végül abban maradtunk, hogy a munka sajnos nem oldható meg, mert azt akarta hogy G a takarítás mellett vacsorát is csináljon neki, de ő akkor a gyerekeket kajáltatja éppen. De megegyeztünk, hogy a bevásárlást elintézzük neki, úgyis járunk a Sainsbury's-be. Ragaszkodott hozzá, hogy ingyen nem csinálhatjuk, úgyhogy abban maradtunk, hogy egy ötösért. Mindenesetre nem lesz egyszerű, mert elmondta, hogy a mostani lány, az figyelmetlen, és a polc elejéről veszi le a dolgokat, pedig köztudott, hogy a frisset mindig hátra rakják be. Hmm, mindegy, bevásárlunk neki.
A mai napra azt terveztük, hogy a Tarka trail-en biciklivel elmegyünk Torringtonig, meg vissza, de a család barátai (2 pár, mind2 Porschével érkezett) lestipistopizták a bicikliket, szóval megint autókáztunk. Az előrejelzés délelőttre még egy kis esőt, de délutánra már jó időt mondott. Bátor előrejelzés volt az öt méter átmérőjű esők országában! Mindenesetre a Short walks in Devon füzetet alapnak felhasználva és egyáltalán nem ragaszkodva hozzá, valamint a Google Earth tanulmányozása után arra jutottunk, hogy elmegyünk Stoke-ba, ami egy csepp kis falu, teljesen jelentéktelen, inkább a mellette lévő Hartland híres a néhai apátságról. Azért néhai, mert ugye VIII. Henrik, miután a pápa nem választotta el örökölt hitvesétől, bemondta az einstandot, és azóta nincs apátság itt se, meg máshol se nagyon Angliában.
Mi mégse ide mentünk első körben, hanem Stoke bázissal kirándulni. Gyakorlatilag a teljes partvonalon végigmegy a coastal path, és elég dramatikus helyeket érint. Mi is kimentünk a tengerpartig, ami errefelé szinte mindig függőleges sziklafalat jelent, és ráfordultunk a parti ösvényre északi irányba. Az volt a terv, hogy elmegyünk a világítótoronyig, megnézzük a SS Joanna roncsait, aztán visszafelé esetleg megnézzük az apátságot, meg a parkját.
Végül nem jutottunk el a roncsig, meg elkezdett esni az eső, és úgy meg nem olyan kellemes, de mindenképpen megérte, mert gyönyörű volt az út. A képeken nem is annyira jön át. Rengeteg virágot láttunk, meg egy nagyon aranyos kis hidat, patakkal, a fák között meg harangvirágmezőket. El is döntöttük, hogy nyáron még visszajövünk ide. A visszaúton végig esett, úgyhogy ázott, vert hadként másztunk fel-le az ösvényen, végig a parton, aztán befordultunk az apátság völgyébe, az autó és Stoke felé. Ez a völgy is tele volt göcsörtös fákkal, meg persze harangvirággal. Az út a stoke-i templomkerten át vezetett az autóig, így benéztünk a templomba is. Megúsztuk tea nélkül. Egyébként ez is szabvány templom, csak az L-es méret, három hajóval.
Hazafelé félútig esett, aztán elállt, vagyis inkább kijöttünk az eső alól. Szerencsére már kezdem megszokni az itteni utakat, mert ha elsőre kellett volna itt mennem, biztos összehugyozom magamat. Az utak errefelé gyakorlatilag 1,5 sávosak, másfél méterrel vannak terepszint alatt, kanyarognak és ugye 0, azaz nulla padka van mellettük, helyette fal. És akkor egyszer csak ki van rakva egy 40-es sebességkorlátozás. Baszd meg, eddig is 30-cal jöttem, és szorítottam a kormányt, nehogy szembejöjjön valaki egy kanyarban!
Egy órával azután, hogy hazaértünk Instowban is elkezdett esni az eső, majd ázottan bevonult a vendég csapat, akik Torringtonig tekertek, ahogy mi is terveztük. Vacsorára kaptunk valami pörköltet, mert túl sokat főztek. Hát, mit mondjak, tényleg túl sokat főztek. Nem segített az se, hogy savanyúuborkával próbáltuk elnyomni az ízét. Most fedeztem fel egyébként, hogy magyar gyártmány az ubi. Ennek ellenére fel kell vizezni, mert iszonyú ecetes. Szerencsére kaptunk egy kis csokitortát is, a végén azzal öblögettünk, hogy elnyomjuk a fertelmes utóízt. De most tényleg, mi a fenét keres citromhéj egy pörköltben?
Utolsó kommentek