Azzal kezdtem a napot, hogy a maradék borostyánt irtottam. Volt még három tuskó, amit ki kellett piszkálni a földből, meg nyilván a hozzá tartozó gyökerek. Kedvenc méteres feszítővasammal és lapáttal felfegyverkezve folytattam a munkát. Igazából tegnap azért nem fejeztem be, mert tisztán éreztem, hogy ha tovább folytatom, csak magamat fogom pofánverni, vagy egy lábujjamat csapom le valamelyik gyökés helyett. Viszont ma üdén és fitten elég gyorsan végeztem, így nekikezdtem lefejteni a falról is. Hát, ha lehet, az még szarabb volt. Gyakorlatilag két négyzetméteren teljesen beborította a falat a borostyán rengeteg hajtása, tehát levelek nélkül se lehetett látni a falat. Feszegetés közben az is kiderült, hogy a gyökerek a kövek közé is benőttek. Nagyrészt leszedtem, de így is maradt egy rész, amit csak a fal lebontásával tudtam volna leszedni, szóval maradt.
Közben Harriet elment és vett nekem rollert. Na, nem olyat, amivel G szokott elesni, mert az itt scooter, hanem olyat, amivel hengerelni lehet a gyepet, meg a gyep leendő helyét. Vett ezenkívül napernyőt is. A hengert feltöltöttem vízzel, és kipróbáltam. Lehet, hogy este lesz ágybavizelés, mert lötyög rendesen, mikor tolja az ember.
Aztán G-vel elmentünk Bidefordba, bankszámlát nyitni. Vittük az útleveleket, személyiket, csekket a múltheti fizunkról, meg levelet Harriettől, amiben igazolja, hogy nála dolgozunk. A parkolóórába egy órára valót dobtunk rendkívül optimista módon. Mivel joint account, amihez mindketten hozzáférünk, kellett minden adat mindkettőnkről. Mennyi a havi bevételünk, kiadásunk, címünk, családi állapotunk, nemünk, foglalkozásunk, ki a munkáltatónk. Mondtam is G-nek, hogy kezdjen el gondolkodni, hogy mennyit mond a "Segge luka átmérője?" kérdésre. Jó az, hogy az ember bármikor vissza tud váltani egy olyan nyelvre, amit a környezet nagy valószínűséggel nem ért. Közben elmentem, dobtam még az órába és már készen is voltunk. Ha már így befizettem, akkor sétálgattunk egy kicsit. Megérte, mert találtam egy boltot, ahol előhívnak diát is. Pontosabban elküldik előhívni. Remek, sőt még szkennelnek, meg nyomtatnak is.
Ja, és láttunk egy boltot, ahol tájkép fotókat adnak el. Őrület, hogy itt ebből fenn lehet tartani egy boltot. Rögtön megkérdeztem, hogy esetleg az én fotóimat nem akarják-e eladogatni. A nő azt mondta, hogy most csak a tulaj képeit árulják, de felírja a számomat, mert mit lehet tudni. Hát, nem bánnám tulajdonképpen, ha a fotózással visszafelé is jönne pénz. Este Sungoo meglépett G-től, amikor elmentek futni, és negyed óráig nem került elő. Teljesen izgalomba hozzák a nyulak. Sípot fog kapni. Mármint hogy nem a kutya.