A mai nap számomra a talajszitálásról szólt. Szerencsére nem kellett a Michael által megrendelt szitákat használnom, mert azzal egy év alatt se végeztem volna. Maga is belátta ezt, így javaslatomra vett kétféle dróthálót és léceket, a többit meg rám bízta. Csináltam két keretet, egyikre a ritkább, másikra a sűrűbb hálót raktam. A ritkával kezdtem. Michael ma már Londonban volt, szóval nem láthatta, hogy mit magyaráztam, mert elég szkeptikus volt de rám bízta. Szóval feltámasztottam a keretemet, és elkezdtem lapátolni. Lapátoltam fél egyig, akkor egy nagyon gyors ebéd után átrobogtam a másik munkahelyemre, ahol két órát gyomláltam, majd vissza. Befejeztem a durva rostálást, aztán a lustaságom gyűzött, és rögtön a talicskára szereltem a szitát, a szita alá meg vödröt raktam, így szitáltam egy második kört. A föld a talicskába, kavics a vödörbe. Estére be is fejeztem. Nem egy mozgalmas nap. Vacsora (palacsinta) után kimentem a folyópartra, csinálni pár fotót, mielőtt teljesen fekete lesz az ég.
G végre megtalálta az ösvényt, amin lehet futni. Sejtettük, hogy vezet valahol egy ösvény a folyóparton, csak nem találtuk a bejáratát. Most megtalálta a bejáratot, jól eldugva a krikettklub mögött. Egyszer rossz helyen kanyarodott le, és bekeveredett egy tehéncsordába, amiből két egyed diszkréten ugyan, de megkergette.
G végre megtalálta az ösvényt, amin lehet futni. Sejtettük, hogy vezet valahol egy ösvény a folyóparton, csak nem találtuk a bejáratát. Most megtalálta a bejáratot, jól eldugva a krikettklub mögött. Egyszer rossz helyen kanyarodott le, és bekeveredett egy tehéncsordába, amiből két egyed diszkréten ugyan, de megkergette.
Utolsó kommentek