Reggel korán keltünk, hogy még a reggeli lebonyolítása előtt le tudjunk zuhanyozni, ha már este nem jutottunk be a házba. Persze a francnak van kedve kimenni megnézni, hogy nyitva van-e az ajtó, mikor valószínűleg nincs és a konyhában sincs mozgás, ahova belátni az ablakunkból. Szerencsére megjelent Sungoo az udvaron, ami nyilvánvaló összefüggésben áll az ajtó kinyitásával. Hogy előreszaladjak az időben, az összefüggésekről jut eszembe, meg Sungooról, meg a kutyaszar vonulatról, hogy a gyepen később megtaláltam a bizonyítékát annak, hogy reggel kint jár a kutya.
A reggeli a szokásos mederben zajlot, kivéve talán, hogy én adtam Miminek mézet és egy kicsit sok lett, szóval volt mit szétkenni az asztalon. Egyébként magának csinálja a mézeskenyeret, és nem sebészi pontossággal dolgozik, de hát még mindig csak két éves. Utána elvittem a kutyát a folyópartra, hadd szaglásszon más kutyákat, közben csináltam pár fotót. Nem kell tekergetni a scrollt, filmre. Az egyébként érdekes, hogy a kiskutyák milyen vakmerően mennek neki a nagyobbaknak. Sungoo persze ilyenkor csak áll bután. Meg úgy általában nem konfrontálódik. Szimpatikus tulajdonság, mert rohadtul utálnék angolul magyarázkodni, hogy mi is a teendő egy széttépett mopsz esetén.
Délelőtt megérkezett Chris, a fűexpert, egyesek szerint holland. Nem egyébként nem az, csak valami északi. Hosszan elbeszélgettünk az angol gyep lelki világáról. Ebből két dolgot tartok fontosnak:
1. A jobb hátsó sarok jól van megcsinálva. (Azt én egyengettem el.)
2. Jól beszélek angolul.
Azért az utóbbin még van mit fejleszteni, nem is beszélve a megértésről, mert azon a téren néha boci szemekkel nézek.
A konzultáció után neki is álltam a feladatnak és lenyírtam a füvet. Tényleg nehéz megfordulni a fűnyíróval. Nem azért mert kicsi a hely, hanem mert a szélén van egy fal, ami kurvára zavar. A trimmelés után átfutottam rajta gereblyével, ami eltartott néhány órán át, aztán egy lájtos ebéd után elindultunk a nagy állásinterjúra. Jelentkeztünk ugyanis egy tutizsíros állásra. Bepattantunk nagyteljesítményű sportos gépjárművünkbe (bőrülések), és felkerestük a helyet. Nos, a sehonnai kis útról nyílik egy méginkább kicsi út, azon kell menni még 2 1/2 mérföldet és ott van. Az út az olyan, hogy egy autó szélességű, két szélén sövény. Azt azért jó tudni, hogy a sövények közti út az gyakran egy méterrel lejjebb van a terepszintnél, meg a sövény alja is gyakorlatilag egy fal. Szóval egy autó szélességű kanyargós árokban hajtottunk felfelé. G-t csak az érdekelte, hogy mi van ha szembe jön valaki. Szerencsénkre a valaki lóval jött és nem egy pótos Ifával.
Na, és még csak akkor jött az interjú. Először is a mérsékelten unszimpatikus néni meglepődött, hogy jól beszélünk angolul. Miután kiderült, hogy Svájcban nőtt fel, G megemlítette, hogy németül és olaszul is lehet vele mit kezdeni, de kiderült, hogy ő csak valami nyelvjárásban beszél, sőt azt is inkább csak érti, mint beszéli.
Kedvem lett volna egy gyors végzettség felsoroláshoz, de eltekintettem tőle, mert nagyképűségnek hangzott volna. Egyébként nem árt néha elejteni, hogy aha, igen, Master of Science in Environmental Engineering, mert onnantól kezdve nem úgy beszélnek az emberrel, mint egy melóssal. Ezt nem arra értem, hogy lekezelően, hanem kevésbé szájbarágósan magyarázzák, hogy mit is akarnak. Mondjuk a lekezelésre rezisztens vagyok, mert nem hallom ki az angolból az ilyen jellegű felhangokat. Meg a másmilyet se. Ahogy a szalonnás csávó mondta, "A tudás hatalom!" És ahogy azt a népi bölcsek kiegészítették, "A tudatlanság meg nyugalom."
Na, szóval a néni körbemutogatta az ingatlant és elpotyogtatott a takarítási filozófiájából is egy-két morzsácskát. A lényeg az, hogy a szobának úgy kell kinéznie, mintha előtte más nem járt volna még ott, meg ő nagyon igényes az ilyesmire, ha nem tetszik valami, akkor szemtől-szembe megmondja. Mondjuk tapasztalataim alapján ez azt jelenti, hogy folyamatos basztatás. Ja, nem mondtam még, én leszek a kiválasztott, aki hetente kétszer kitakaritja az izléstelen, ámde egységesen békebeli hangulatot árasztó szobákat, óránként 6,5 £-ért, ha sikerül bankszámlát nyitnunk. Ez is megér egy misét. Egy dolgot kért, referenciát. Na, itt elröhögtem magam, mondom biogáz üzemek projektfejlesztése területén tudnék referenciát hozni. Az nem kellett neki, csak a személyiségem. Megígértem neki, hogy adok elérhetőséget a volt főnökömhöz. Aztán ezzel véget is ért a mélyinterjú.
Itthonról rácseteltem Krisztiánra, hogy tegye már meg, hogy hazudik valami szépet. Megígérte, hogy megemlíti, hogy milyen szépen lepucoltam az irodai gépemet. (Először elvettem a rendszergazdai jogokat, majd töröltem a profilomat.)
A délután fennmaradó részét a Perfect English Lawn (PEL) projektre fordítottam, és nekiálltam áttelepíteni a kétszikűeket olyan helyre, ahol megdöglenek. Közben Sungoo folyamatosan basztatott, hogy dobjam el neki a teniszlabdáját. Hamar rájött, hogy csak akkor teljesítem a követelését, ha a lábam elé rakja a labdát, hogy a lapátkámmal elobhassam. Gondolom mindenki el tudja képzelni, hogy hogy néz ki az a teniszlabda, amit egy kutya csócsál, aztán beleesik a porba, aztán megint kutyaszáj, por, kutyaszáj...
Jelenleg egyébként vezetek a gyomokkal szemben. Kell még egy köbméter jó fekete főőőd, meg homok, meg nem érkezett még meg a szita, hogy az egészet leszitáljam, és nincs henger se, hogy hengereljek. Hogy lesz ebből PEL?!
G számára jól telt a délután, úgy tűnik a gyermekek kialudták magukat, mert viszonylag kevés nyivákolással megvacsoráztak, sőt Mimi kimondottan a jó formáját hozta, nem volt Mimimonster. Ezt a nevet egyébként nem véletlenül kapta. Két napja egy egész bevásárlóközpont életét borította fel.
Este G meg elment futni a kutyával. Kitalálta, hogy a parton fog futni, de mindig csak olyankor van ideje, mikor dagály van, ami azt jelenti, hogy faltól falig víz. Na, jó, alapvetően általában marad egy csík homok. El is ment futni, ami úgy nézett ki, hogy kifutott a halálba, ahol már vadnyuszik ugráltak. Ettől lázba jött Sungoo, akire végül rá kellett tenni a pórázt, mert szerelembe esett egy nyuszival, és nem akart mozdulni. Ennek vizsont az lett az eredménye, hogy hazafelé ő diktálta a tempót, ami hangyányit gyorsabb volt a kívántnál. Este megpróbáltuk megfejteni a szárítógép működését, de nem fedeztünk fel benne logikát.
A reggeli a szokásos mederben zajlot, kivéve talán, hogy én adtam Miminek mézet és egy kicsit sok lett, szóval volt mit szétkenni az asztalon. Egyébként magának csinálja a mézeskenyeret, és nem sebészi pontossággal dolgozik, de hát még mindig csak két éves. Utána elvittem a kutyát a folyópartra, hadd szaglásszon más kutyákat, közben csináltam pár fotót. Nem kell tekergetni a scrollt, filmre. Az egyébként érdekes, hogy a kiskutyák milyen vakmerően mennek neki a nagyobbaknak. Sungoo persze ilyenkor csak áll bután. Meg úgy általában nem konfrontálódik. Szimpatikus tulajdonság, mert rohadtul utálnék angolul magyarázkodni, hogy mi is a teendő egy széttépett mopsz esetén.
Délelőtt megérkezett Chris, a fűexpert, egyesek szerint holland. Nem egyébként nem az, csak valami északi. Hosszan elbeszélgettünk az angol gyep lelki világáról. Ebből két dolgot tartok fontosnak:
1. A jobb hátsó sarok jól van megcsinálva. (Azt én egyengettem el.)
2. Jól beszélek angolul.
Azért az utóbbin még van mit fejleszteni, nem is beszélve a megértésről, mert azon a téren néha boci szemekkel nézek.
A konzultáció után neki is álltam a feladatnak és lenyírtam a füvet. Tényleg nehéz megfordulni a fűnyíróval. Nem azért mert kicsi a hely, hanem mert a szélén van egy fal, ami kurvára zavar. A trimmelés után átfutottam rajta gereblyével, ami eltartott néhány órán át, aztán egy lájtos ebéd után elindultunk a nagy állásinterjúra. Jelentkeztünk ugyanis egy tutizsíros állásra. Bepattantunk nagyteljesítményű sportos gépjárművünkbe (bőrülések), és felkerestük a helyet. Nos, a sehonnai kis útról nyílik egy méginkább kicsi út, azon kell menni még 2 1/2 mérföldet és ott van. Az út az olyan, hogy egy autó szélességű, két szélén sövény. Azt azért jó tudni, hogy a sövények közti út az gyakran egy méterrel lejjebb van a terepszintnél, meg a sövény alja is gyakorlatilag egy fal. Szóval egy autó szélességű kanyargós árokban hajtottunk felfelé. G-t csak az érdekelte, hogy mi van ha szembe jön valaki. Szerencsénkre a valaki lóval jött és nem egy pótos Ifával.
Na, és még csak akkor jött az interjú. Először is a mérsékelten unszimpatikus néni meglepődött, hogy jól beszélünk angolul. Miután kiderült, hogy Svájcban nőtt fel, G megemlítette, hogy németül és olaszul is lehet vele mit kezdeni, de kiderült, hogy ő csak valami nyelvjárásban beszél, sőt azt is inkább csak érti, mint beszéli.
Kedvem lett volna egy gyors végzettség felsoroláshoz, de eltekintettem tőle, mert nagyképűségnek hangzott volna. Egyébként nem árt néha elejteni, hogy aha, igen, Master of Science in Environmental Engineering, mert onnantól kezdve nem úgy beszélnek az emberrel, mint egy melóssal. Ezt nem arra értem, hogy lekezelően, hanem kevésbé szájbarágósan magyarázzák, hogy mit is akarnak. Mondjuk a lekezelésre rezisztens vagyok, mert nem hallom ki az angolból az ilyen jellegű felhangokat. Meg a másmilyet se. Ahogy a szalonnás csávó mondta, "A tudás hatalom!" És ahogy azt a népi bölcsek kiegészítették, "A tudatlanság meg nyugalom."
Na, szóval a néni körbemutogatta az ingatlant és elpotyogtatott a takarítási filozófiájából is egy-két morzsácskát. A lényeg az, hogy a szobának úgy kell kinéznie, mintha előtte más nem járt volna még ott, meg ő nagyon igényes az ilyesmire, ha nem tetszik valami, akkor szemtől-szembe megmondja. Mondjuk tapasztalataim alapján ez azt jelenti, hogy folyamatos basztatás. Ja, nem mondtam még, én leszek a kiválasztott, aki hetente kétszer kitakaritja az izléstelen, ámde egységesen békebeli hangulatot árasztó szobákat, óránként 6,5 £-ért, ha sikerül bankszámlát nyitnunk. Ez is megér egy misét. Egy dolgot kért, referenciát. Na, itt elröhögtem magam, mondom biogáz üzemek projektfejlesztése területén tudnék referenciát hozni. Az nem kellett neki, csak a személyiségem. Megígértem neki, hogy adok elérhetőséget a volt főnökömhöz. Aztán ezzel véget is ért a mélyinterjú.
Itthonról rácseteltem Krisztiánra, hogy tegye már meg, hogy hazudik valami szépet. Megígérte, hogy megemlíti, hogy milyen szépen lepucoltam az irodai gépemet. (Először elvettem a rendszergazdai jogokat, majd töröltem a profilomat.)
A délután fennmaradó részét a Perfect English Lawn (PEL) projektre fordítottam, és nekiálltam áttelepíteni a kétszikűeket olyan helyre, ahol megdöglenek. Közben Sungoo folyamatosan basztatott, hogy dobjam el neki a teniszlabdáját. Hamar rájött, hogy csak akkor teljesítem a követelését, ha a lábam elé rakja a labdát, hogy a lapátkámmal elobhassam. Gondolom mindenki el tudja képzelni, hogy hogy néz ki az a teniszlabda, amit egy kutya csócsál, aztán beleesik a porba, aztán megint kutyaszáj, por, kutyaszáj...
Jelenleg egyébként vezetek a gyomokkal szemben. Kell még egy köbméter jó fekete főőőd, meg homok, meg nem érkezett még meg a szita, hogy az egészet leszitáljam, és nincs henger se, hogy hengereljek. Hogy lesz ebből PEL?!
G számára jól telt a délután, úgy tűnik a gyermekek kialudták magukat, mert viszonylag kevés nyivákolással megvacsoráztak, sőt Mimi kimondottan a jó formáját hozta, nem volt Mimimonster. Ezt a nevet egyébként nem véletlenül kapta. Két napja egy egész bevásárlóközpont életét borította fel.
Este G meg elment futni a kutyával. Kitalálta, hogy a parton fog futni, de mindig csak olyankor van ideje, mikor dagály van, ami azt jelenti, hogy faltól falig víz. Na, jó, alapvetően általában marad egy csík homok. El is ment futni, ami úgy nézett ki, hogy kifutott a halálba, ahol már vadnyuszik ugráltak. Ettől lázba jött Sungoo, akire végül rá kellett tenni a pórázt, mert szerelembe esett egy nyuszival, és nem akart mozdulni. Ennek vizsont az lett az eredménye, hogy hazafelé ő diktálta a tempót, ami hangyányit gyorsabb volt a kívántnál. Este megpróbáltuk megfejteni a szárítógép működését, de nem fedeztünk fel benne logikát.
Utolsó kommentek